Sürgősségi ellátás jelenlegi helyzete és fejlesztése

Bár még az előző kormány határozta el, s dolgozta ki első változatát, a szocialista-szabaddemokrata koalíció folytatásra érdemesnek tartotta a sürgősségi betegellátás rendszerének kialakítását. S bár ez a program azon kevesek közé tartozik, amelyet nem csak a jogfolytonosság, hanem egyfajta szakmai konszenzus is jellemez, meghatározó előrelépés még sem történt  megvalósításában az elmúlt években. Igaz, a megoldandó problémák sem egyszerűek.

A sürgősségi ellátás célja, hogy az emberek – éljenek, lakjanak bárhol is az országban – azonos eséllyel, azonos időn belül jussanak azonos minőségű egészségügyi ellátáshoz. Csak hogy az ellátórendszer földrajzi eloszlását, a szakmai felkészültséget, s a szolgáltatási kínálatot illetően is meglehetősen heterogén. Ehhez társul, hogy az ország különböző területein más és más a sürgősségi ellátás szervezési formája, s az sem mellékes, hogy a sürgősségi rendszer kulcselemének számító mentők állomásainak elhelyezkedése és működése nincs összhangban a háziorvosi valamint a kórházi ügyeletekkel. Ehhez társul, hogy a sürgősségi ellátás egymásra épülő szintjei között – háziorvosi ügyelet, kórházi sürgősségi ellátás valamint speciális sürgősségi centrumok – a feladatmegosztásban, illetve a szakmai együttműködésben nem érvényesülnek egységes elvek, így egységes gyakorlat sem alakulhatott ki. S végül: meglehetősen hiányos a lakosság tájékoztatása, sok az indokolatlan igénybevétel, ami szintén nehezíti a sürgősségi rendszer működését.

Az alapellátás területén a központi ügyelet kialakítása a cél. Jelenleg az úgynevezett készenléti ügyelet – helyét (amely akár a lakása is lehet) az orvos jelöli ki, és saját körzetre korlátozva lát el – a legelterjedtebb, hiszen ebben a formában működik az összes ügyelet 38,7 százaléka. (768 készenléti ügyelet) A változó telephelyű ügyelet "részaránya" – ez a régi összevont ügyelet, amit az orvosi rendelőben tartanak, ahonnan saját gépkocsijával akár házhoz is megy a doktor – 22,4 százalék. Létezik emellettl az úgynevezett azonos telephelyű ügyelet – a korábbi központi ügyelet – ez esetben az adott ügyeleti körhöz tartozó orvosok ugyanazon a helyszínen teljesítik a szolgálatot, ápoló, s nem egyszer gépkocsivezető segítségével. Ebből a konglomerátumból kellene kialakítani a modern, önálló egységként vagy a mentőszervezettel együttműködő központi ügyeletet.

Kialakítását – a korábbi rendeletek átszabásán túl – többféle pályázat is segíti. Így például egy 237,6 millió forintos, a szaktárca által kiírt pályázat, amelyet részben a központi ügyelet építészeti kialakítására (106,1 millió), ügyeleti gépkocsik vásárlására (54,2 millió), valamint az ügyeleti minimumfeltételek teljesítését eredményező felszerelések vásárlására (77,3 millió) fordított a 96 nyertes. Jelentős összeggel – 2004-ben egy milliárddal, 2005-ben 900 millió forinttal – támogatta a Belügyminisztérium is a központi orvosi ügyeletek kialakítását. A két év alatt összesen 130 kistérségi társulás jutott pénzhez e címen. Ehhez csatlakozott ugyancsak tavaly a szakminisztérium 500 millió forintos pályázata.

Az Országos Mentőszolgálatnak – értelemszerűen – kiemelt szerep jut a sürgősségi ellátórendszerben, hiszen többek között teljesítenie kell azt az uniós normát, amely előírja: a mentőegységeknek a hívástól számított 15 percen belül a helyszínen kell lenniük. Ennek megfelelően 2003-tól 2005 végéig többek között 9 új mentőállomást (Polgár, Dabas, Tokaj, Szombathely, Dunaújváros, Jászapáti, Őriszentpéter, Záhony és Budaörs) adtak át. 2003-2004-ben összesen 46 mentőállomás felújítására került sor, 450 millió forint értékben. Kijelölték azokat a településeket, ahol a 15 perces kiérkezési idő biztosítása érdekében új mentőállomás építésére, s a szolgáltatás elindítására van szükség. Ezek: Budapesten a X. kerület és Rákospalota, valamint Pest megyében Visegrád és Tápiószele (Közép-Magyarországi régió), Sárospatak, Krasznokvajda, Aggtelek, Emőd, Bélapátfalva, Recsk (Észak-Magyarországi régió), Kőtelek, Jászárokszállás, Kölcse, Tarpa (Észak-Alföldi régió), Kunszentmiklós, Jánoshalma, Mezőberény, Tótkomlós (Dél-Alföldi régió), Pécsvárad, Sásd, Szentlőrinc, Kadarkút, Böhönye, Igal, Bátaszék (Dél-Dunántúli régió), Sőjtör, Lébény (Nyugat-Dunántúli régió), Pusztaszabolcs, Csákvár, Bábolna (Közép-Dunántúli régió).
Emellett eddig 249 új mentőautó állt forgalomba, amelyeket múlt év végétől, illetve idén további 120 követ.

Az Országos Mentőszolgálat naponta 828 mentővel végzi feladatát. A biztonságos üzemeltetéshez azonban 250 tartalékautó szükséges. Ez azt jelenti, hogy a 216 mentőállomás mindegyikén legalább egy tartalék autót kellene állandóan készenlétben tartani. A tapasztalatok szerint a szervezet biztonságos működtetéséhez a kocsipark 30 százalékát tartalékként kell fenntartani. A gépkocsipark cseréje, illetve modernizálása után azonban ez az arány 15 százalékra csökkenthető. Ehhez azonban az szükséges, hogy a következő két évben további 300 új mentőt vásároljanak.

A legfontosabb feladatok közé tartozik a mentő hívásfogadó központjának cseréje. Annál is inkább, mivel a múlt év végén a telefonközpontok meghibásodása miatt néhány percre többször leállt a 104-es hívószám működése. A mentőszolgálat 26 hívásközpontjának felújítása három ütemben valósítható meg, 2006 végére.