Az alapellátástól kezdve a szakellátásig mindenkit érinthet az új modell kialakítása.
Már két térségbe is eljutott országjáró körútja során Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár, aki a Semmelweis Tervet ismerteti az intézményvezetőkkel, tulajdonosokkal. Az egészségügyi kormányzat reményei szerint a 2012-es évet már egy fenntartható struktúrával lehet elkezdeni, amelybe beleértik a szakmai kódrendszer korrekcióját, valamint a minimumfeltételek, működési engedélyek pontosítását, amelyek előfeltételei az új finanszírozási szerződések megkötésének.
Így 2011 a „buszra szállás éve" (Szócska szavai szerint), vagyis a kórházi struktúraátalakítás/-fejlesztés éve lesz. Az elkövetkező három évre mintegy 70 milliárd forint uniós forrást tudnak fordítani struktúraépítésre, illetve a humánerőforrás-fejlesztésre (szűrési programokra, népegészségügyre) 15-20 milliárd forint juthat.
Az átalakítási folyamatból nem zárják ki az ágazat szereplőit, hangsúlyozta többször is Szócska Miklós – aki zászlajára tűzte a partnerség és transzparencia jelszavát –, és mint többször hangsúlyozta, nem akarnak szembe menni a tulajdonos önkormányzatokkal sem.
A kórházvezetők is elismerik, hogy szükség van bizonyos szakmai, ha úgy tetszik, funkcionális integrációra ahhoz, hogy egy jobban működő, igazságosabb és fenntartható rendszer alakuljon ki, ám hogy a megvalósítás milyen ellenérdekeltségeket hoz felszínre, még a jövő kérdése.
Mint lapunkban is megírtuk, országosan kilenc nagytérségbe szervezik az ellátást, így kilenc nagytérségi intézmény veszi át a megyei, városi kórházak irányítását, sőt: bizonyos feladatköreit. A nagytérséghez 1-1,5 millió ember fog tartozni. Az integrációra – ahogy elmondta már Szócska Miklós – az átlátható betegutak miatt, az ésszerű és takarékosabb működés érdekében, valamint az ellátásokhoz való hozzáférés esélyegyenlőségének növelése miatt van szükség. Érvként hozta fel az államtitkár a nagytérségi szervezés mellett, hogy nem lehet az összes megyei kórházba csúcsdiagnosztikát telepíteni, vagyis nem lehet minden ellátást megyei szinten biztosítani.
Az államtitkár szerint az új rendszerben az egyes intézmények között erősebb gazdasági és munkakapcsolat alakul, javul az intézmények közötti kommunikáció. Akkor talán nem fordul elő olyan eset – mint amire hivatkozott –, hogy nem küldik tovább a várakozó betegeket, miközben egy másik intézményben ellátást kaphatnának. Pozitív példaként említette a Semmelweis Egyetem, a Bethesda és a Szent Ferenc Kórház esetét: az intézmények beszerzéseikben társultak, így két év alatt 139 millió forintot spóroltak meg. Hasonló összegek szabadulnának fel más kórházak összefogásakor is. A megtakarított pénzeknek az egészségügyben kell maradniuk, sőt: lehetőleg azoknál az intézményeknél, amelyek a megtakarítást elérték.
Az államtitkár ígérete szerint számítanak a kiválóan felkészült kórházakra, egy-egy szakmai tevékenységben kialakult potenciáljuk nem veszhet el az átszervezés során. Csak ott várható szűkítés, ahol az adott ellátás működése nem bizonyult elég hatékonynak vagy éppen gazdaságosnak.
Intézményt nem zárnak be, hangsúlyozta többször is. Ugyanakkor lesz olyan, ahol a profil átalakul, vagyis más jellegű feladatot kap a kórház. Vélhetően a betegeknek többet kell majd utazniuk, ám nagyobb esélyük lesz a drágább terápiákhoz való hozzáféréshez is, és nem kell bolyonganiuk a rendszer útvesztőiben.
Szócska Miklós elképzelésének főbb pontjai a nagytérségi egészségszervezésről
A nagytérségi egészségszervezés célja, hogy mindenki, betegségétől és anyagi helyzetétől függetlenül, a jelenlegi esetleges helyett, egyforma eséllyel férjen hozzá az ellátáshoz. Eredményesen alkalmazzák a hatásos gyógyító eljárásokat. Az erőforrás allokáció hatékonyságjavulást eredményezzen. A betegjogok érvényre jussanak, csökkenjen az információhiány, a betegek kiszolgáltatottsága.
Mi okoz problémát?
A teljes spektrumú lakosság közeli ellátás megyei szinten nem biztosítható, hiszen nincs elegendő képzett szakember, nem kielégítő a tárgyi feltételrendszer, az anyagi erőforrások korlátozottak. Egyes megyei esetszámok számos szakterületen nem elégségesek a hatékony, biztonságos és eredményes ellátáshoz.
Hogyan lehet megoldani a problémát?
Az egészségügyi ellátásokat nagytérségi egységekben kell szervezni, ahol betegútszervezési modell alapján kell a strukturális átalakításokat és az ellátást, a progresszivitás szinteknek megfelelően meghatározni.
A nagytérségi betegútszervezés szakmapolitikai alapelvei
A hatékonyabb és eredményesebb ellátáshoz megfelelő számú beteget lefedő szervezési egység, világos betegutak, egyértelmű szakmai, progresszivitási lépcsők, egységes szakmai elvek kellenek. A kapacitásokat a szükséglethez és a szakmai igényekhez kell igazítani. A finanszírozást a feladatokhoz kell illeszteni. A funkcionális integrációt az ellátás minden szintjén meg kell valósítani.
Nagytérségi ellátási egységek
Hazai és nemzetközi adatok alapján kb. 1-1,5 millió lakosra lehet optimálisan megszervezni az ellátást. A szükséges, hatékony és eredményes lakosság közeli ellátásokat meg kell határozni kistérségi területi szinten. Definiálni kell a megyei szinteket, illetve meg kell határozni a megyei szintnél nagyobb egységet igénylő szakmai központokat.
A szakmai központok meghatározásának szempontjai
• egy-egy szakterülethez vagy beavatkozáshoz tartozó esetszám.
• a személyi és tárgyi erőforrás igény és lehetőség,
• a beavatkozás vagy szakma sürgősségi jellege,
• a szakmai környezet szükségessége,
• a nagytérségen belüli szakmai hagyományok
• a természetes betegutak.
Hogyan szervezik a nagytérségeket?
A nagytérség több megyényi területet magában foglaló egészségügyi szervezési egység, amely államilag irányítással működik. Kialakításukat meghatározza a betegek mozgása a szokásos progresszivitási ellátási szintek mentén, a közlekedési útvonalak, az egészségügyi szervezési kultúra, jó gyakorlatok.
A progresszivitási szintek
Alap: háziorvos és házi gyermekorvos: a beteg által választott alapellátó praxisok, csoportpraxisok, praxis közösségek. Kistérségi és városi szakellátók közül választhatnak az alapellátók. A választás szerződéses alapú, rendszeres szakmai konzultációval jár. Fontos az alapellátás egyéb szereplőinek bevonása.
„Földszint": kistérségi kórházak és/vagy járóbeteg központok. Sürgősségi fogadás biztosítása járóbeteg háttérrel, krónikus és szociális kapacitások kialakítása, nappali kórház, kúraszerű ellátás, rehabilitáció. Összevont alapellátási központ. Szűrések szervezése, kistérségi beteg-utak szervezése, helyi munkaerő megtartása.
I. szint: a városi kórházak és járóbeteg-központok. Nem specifikus diagnosztikát igénylő akut sebészeti, traumatológiai, belgyógyászati, neurológiai, szülészeti, gyermekgyógyászati esetek ellátását végzik, párhuzamosan rehabilitációs, krónikus ellátással. Ezen a szinten SO2 szintű sürgősségi ellátás zajlik.
II. szint: megyei kórházak és szakrendelőik, szakkórházak. Speciális diagnosztikát igénylő akut eseteket látnak el, párhuzamosan rehabilitációs és krónikus profilokat is kapnak. Invazív kardiológia és stroke esetek fogadására alkalmasak. Esetenként kiemelt erőforrást igénylő eseteket is elláthatnak. SO1 sürgősségi osztályokkal rendelkeznek. A szakkórházak pedig sajátos feladattal.
III. szint: a nagytérségi központok, amelyek 1 millió körüli lakosra szervezett ellátásokat biztosítanak. A nagytérségi vonzáskörzetben benne van az I. és II. szint ellátása. Kiemelt erőforrást igénylő ellátásokat hajtanak végre, valamint eleget tesznek a nagytérségi sürgősségi központból adódó feladatok ellátásának. Szakmai koordinációt végeznek, továbbképzési központként is működnek. A szakmai és intézményi progresszió ugyanakkor nem esik feltétlenül egybe.
Csúcsszint: az országos szakmai központok, alközpontok, ahol 1 milliónál több lakosra szervezik a jelentős költség- és műszerigényes ellátásokat. A szervezés logisztikán és szakmai hagyományokon alapul. Elvárás az intézményekkel szemben a 24 órás elérhetőség, a kizárólagosság, a tudományos tevékenység, oktatás, illetve a szoros szakmai irányítás.
Nagytérségi Egészségszervezési Igazgatóságok
Állami tulajdonban lévő és államilag irányított szervezetek, amelyeknek önálló költségvetése van. Szakmai módszertan alapján az intézményekkel közösen alakítják ki a szakmai, szervezeti, gazdasági kapcsolatrendszert az ellátók között, ebbe bevonják az önkormányzatokat is.
Feladatuk a betegutak optimalizálása, nyilvántartása, monitorozása; nagytérségi együttműködési modell kidolgozása módszertan szerint; együttműködési megállapodások kialakítása és azok működtetése; szakmai és gazdasági támogató tevékenységek szervezése. Ellenőriznek, felülvizsgálati rendszert alakítanak ki, valamint képzéseket, tréningeket szerveznek.
Állami Egészségszervezési Központ
A Nagytérségi Egészségszervezési Központok által nem felügyelt ellátásokban a betegút szervezése, nyilvántartása, monitorozása. Felügyelik a Nagytérségi Igazgatóságokat. Fejlesztik a szakmai módszertant.
Hogyan valósul meg a rendszer?
A megvalósítás eszközei az uniós források, infrastrukturális pályázatok. Nélkülözhetetlen a rehabilitációs szolgáltatások és hosszú idejű ápolás, a regionális járóbeteg-szakellátó intézmények, az aktív kórházi ellátásokat kiváltó járóbeteg-szolgáltatások, valamint a sürgősségi ellátás (SO1 és SO2) fejlesztése. A struktúraváltoztatást támogató infrastruktúra-fejlesztés a fekvőbeteg-szakellátásban. Korszerű regionális onkológiai hálózat kialakítása és fejlesztése.
A megvalósítás lépései
• az ellátási struktúra különböző dimenzióinak feltérképezése
• a helyi igények, lehetőségek felmérése
• ezzel párhuzamosan a szakmai kollégiumok a progresszivitási szinteknek megfelelő ellátási szinteket meghatározzák
• módszertan kidolgozása állami elvárásoknak megfelelően, helyi specialitások figyelembevételével
• pályázati kiírások kidolgozása, összehangolása a szakmapolitikai elveknek megfelelően
A megvalósítás ütemezése
Február-szeptemberben az ellátói kör felmérése, a progresszivitási szinteken a szakmai feladatok meghatározása, a módszertan kidolgozása, a pályázati kiírások megjelenése.
A megvalósítás szereplői, feladatai
1. az ellátó intézmények és fenntartóik – adatszolgáltatás, hálózati tevékenység, koordinációs team tagok kiválasztása
2. az Egészségügyi Minőségfejlesztési és Kórháztechnikai Intézet (EMKI) – strukturális felmérés, módszertan kidolgozása
3. a szakmai kollégiumok – a progresszivitási szinteken belüli szakmai feladatok meghatározása
4. az egészségügyi kormányzat – a szakmapolitikai elvárások megfogalmazása.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!