Ügyeleti ügy: végtelen történet

Dr. Lenkovics Barnabás

Az orvosi ügyelettel kapcsolatos zalai és szolnoki – immár jogerős – bírói ítéletek érdekességét többek között az adja, hogy nem a magyar Alkotmányra, esetleg egyéb, hatályos hazai jogszabályra, netán Európai Uniós direktívára, hanem egy uniós bírósági ítélet képezte a döntések alapját. Ezt Lenkovics Barnabás fejtette ki egy tegnapi egészségügyi konferencián. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a korábban megszokottól szélesebb aspektusban vizsgálta az ágazatot régóta foglalkoztató kérdést.

Az Alkotmány szerint „A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez". Ám a lehető szócskát – így Lenkovics - maga a taláros testület értelmezte, mégpedig oly módon, hogy ennek értelme: lehetőségekhez mérten. Az Alkotmánybíróság leszögezte, hogy az ellátottság színvonala és mértéke nem alkotmányossági kérdés, nincs jogi mércéje, a nemzetgazdaság teherbíró képességétől függ. Sajátos módon „alulról" azonban e legfőbb testület mégis csak húzott egy mércét, hiszen kimondja, hogy az ellátásban nem lehet „fehér folt".

Természetesen az orvosoknak is joguk van az egészségre, a pihenésre, mint ahogy a betegeknek is ahhoz, hogy ne túlhajszolt doktorok kezeljék őket. A zalai és a szolnoki másodfokú – s immár jogerős – döntés érdekessége abban áll, hogy nem az Alkotmányra, nem hatályos magyar jogszabályra hivatkozik, hanem néhány uniós bírósági ítéletre. Lenkovics Barnabás szerint e precedensek alapján a hazai bíróságok nyilván hasonló ítéletet hoznak, ami egyes kalkulációk szerint 40-50 milliárdos kiadást jelent a költségvetésnek. A bíróságok azonban nem mondják meg, hogy honnan vegyék, esetleg csoportosítsák át a szükséges összeget. Ezt egyébként nem is tehetik, mert ezzel az állami újraelosztás jogát vindikálnák maguknak, miközben a költségvetésről – adókról, elosztásról, stb – az Alkotmánybíróság sem rendelkezhet, mi több, erről népszavazás sem tartható. A két bíróság az országgyűlési biztos szerint „mindenen átlépve" gyakorlatilag úgynevezett alapjogi bíráskodást végzett, amire Magyarországon nincs alkotmányos lehetőség. (Az egészséghez való jog a harmadik generációs alapjognak számító szociális biztonsághoz való jog része. Ez abban különbözik a többi alapjogtól, hogy nem keletkeztet alanyi jogot, bírói úton nem kényszeríthető ki, betartásáért az államot intézményes alapjogvédelmi kötelezettség és politikai felelősség terheli.)

Mit kellett volna tenni? Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa szerint ebben az esetben  a bíróknak az Alkotmánybírósághoz kellett volna fordulniuk, állásfoglalást kérve az érvényes hazai kormányrendelet valamint az uniós bírói ítéletek közötti ellentmondással kapcsolatban. A „,meccs" persze még nincs lefutva, hiszen valamit mondania kell majd a megszólított Legfelső Bíróságnak is, célszerűen jogegységi határozat formájában.