Ismert kombináció - új szerepben

A rosszindulatú mellhártyadaganat megjelenése várhatóan fokozatosan nő majd az elkövetkező években az azbeszt ipari használatának múlt századi elterjedése miatt. E súlyos és agresszív daganatos elváltozásnak, részben hosszú lappangási ideje miatt, eddig nem volt igazán hatékony gyógymódja, így az első, rosszindulatú mellhártyadaganat kezelésére törzskönyvezett szer jelenthet majd reményt az érintetteknek.

A BETEGSÉG ÉS OKAI
A rosszindulatú mellhártyadaganat (Malignus Plerualis Mesothelioma - MPM) a tüdőt körülvevő szövet vagy a mellhártya rosszindulatú daganatos elváltozása. Nagyon hosszú – jellemzően 20-40 év – lappangási időszak alatt fejlődik ki, kialakulása leggyakrabban azbeszthatásnak tulajdonítható, így fokozottan veszélyeztetettek a bányában, építőiparban foglalkoztatott emberek, valamint a panelházakban élők.

Elhelyezkedése miatt a növekedő tumor nyomja a tüdőt és megváltoztatva az anatómiai struktúrát, elmozdítja a szívet és a fő légutakat is tartalmazó mellkasfalat, akadályozva a rekeszizmok mozgását. A fenti okok miatt súlyos fájdalmakkal, légzési nehézséggel, súlyvesztéssel, fáradtsággal jár a betegség. A rendkívül agresszív kór különböző megjelenési formákkal és változó klinikai képpel, kezelés nélkül 4-12 hónapon belül halálhoz vezet!
Az érintettek 50-80 százalékának kórtörténetében szerepel az azbeszthatás, vagyis elsősorban azok veszélyeztettek, akik közvetlenül, vagy közvetve huzamosabb ideig azbesztet tartalmazó környezetben éltek, vagy dolgoztak.

Az azbesztanyagokon belül alakjuk szerint megkülönböztetünk spirálszerűen kanyargósokat, amelyek rövidek, valamint a mesothelioma szempontjából fontosabbakat, a hosszú és tűszerű alakúakat. Sajnos ez utóbbi csoportba tartozik az ipari felhasználású azbesztanyagok 90 százaléka. A rosszindulatú mellhártyadaganatot 1931-ben írták le először, de 1960 előtt meglehetősen ritkának számított. Az iparosodást követően az azbeszt – és különösen a kék azbeszt – használatának elterjedésével ugrásszerűen nőtt a megbetegedések száma, 1975-85 között például négyszeresére emelkedett.
Klinikai kísérletekkel igazolták – az azbeszt mellett – egy kettős szálú DNS vírusnak, az ún. SV40-nek szerepét a betegség kialakulásában. Az SV40 egyébként papovavírus, amely majmokban nagy számban megtalálható, de kicsi mérete miatt szaporodásához más sejt emzimjeire is szüksége van.

ELŐFORDULÁS ÉS KILÁTÁSOK
A mellhártyadaganat  különösen rossz kilátásokkal fenyegető daganattípus, és bár gyakorisága nem nagy, de folyamatosan emelkedő. Egymilliós populációra évi 1-2 eset jut, az USA-ban évi 2-3 ezer, Németországban évente mintegy 1200 újonnan diagnosztizált esetet rögzítenek. Magyarországi előfordulása négyszer gyakoribb, mint a nemzetközi átlag, 2003-ban 78 esetet fedeztek fel.

Az előrejelzések szerint világszerte mintegy 250 ezer ember halálát fogja okozni e betegség az elkövetkező 35 évben. A következő 20 évben a felismert esetek számának folyamatos – mintegy évi 10 ezerre történő – növekedésére számítanak a szakértők. A „csúcsot" az Egyesült Államokban 2010, Európában pedig 2020 körülre várják.

A mesothelioma elsősorban a középkorú férfiak betegsége, a férfi-nő arány 5:1, az érintettek átlagos életkora 60 év. A hosszú lappangási időszak és a fentiek miatt a kórtörténet felállításakor nagyon fontos annak a kiderítése, hogy került-e kapcsolatba a beteg azbeszttel – akár évtizedekkel ezelőtt is.

FELISMERÉS
Mivel a rosszindulatú mellhártyadaganat kifejlődéséhez olykor 20 év is szükséges, minél előbbi felismerésére lenne fontos. Klinikai tünetei közül kiemelhető a mellkasi fájdalom, a nehézlégzés és a köhögés, amelynek hátterében a mellhártyában felgyűlő folyadék áll. Fizikális vizsgálattal leghamarabb az érintett oldalon a jól ismert „hátkopogtatással" folyadék érzékelhető.

A diagnózis különféle radiológiai vizsgálatokkal pontosítható. A mellkasi röntgenfelvétellel a már említett mellhártyafolyadékot észlelhetik, a mellkasi ultrahang-vizsgálat az esetek nagy többségében a már meglévő kóros elváltozásokat is kimutatja. CT-vel, de még inkább MRI vizsgálattal már a mellkasi szervek vagy a gerincvelő esetleges érintettségéről is pontos információkat kaphatunk. A végső diagnózis felállítása mellhártyatükrözéssel és kapcsolódó szövettani vizsgálattal történik.

Egy mesothelioma antigén kimutatására alkalmas módszer kifejlesztése jelenleg is folyik. A klinikai vizsgálatok eredményei szerint már a mesothelioma kialakulása előtt érzékelhető egy antigén, de még nem tudni, ennek a megjelenése a kialakulás előtt évekkel vagy csak néhány hónappal történik. Mindazonáltal ez az egyszerű módszer érzékenysége és specifitása miatt alkalmasnak tűnik – legalábbis a veszélyeztetett csoport – szűrésére.

KEZELÉSI LEHETŐSÉGEK
A kis betegszámból adódóan az olyan ismert onkológiai elváltozásokhoz képest, mint például a mell- vagy prosztatarák, sajnos sokkal kevesebb figyelmet kap, pedig komoly terheket ró az érintettekre és a társadalomra.

 
E daganattípusnál sok esetben sem a sebészeti, sem a radiológiai kezelés nem járható út. Egyfelől a hosszú lappangási idő miatt nagyon ritkán ismerik fel olyan korai állapotában, hogy sebészeti úton kezelhető legyen. Másrészt – hasonló okok miatt – a sugárkezelés sem folytatható koncentrált formában, viszont a tüdő nagy területére kiterjedő radioterápia nagyon komoly mellékhatásokkal jár.

Sebészeti beavatkozásra az esetek kevesebb, mint 15 százalékában kerül sor, csak lokális kiterjedés esetében, radioterápiát elsősorban mellkasfali érintettség esetén, palliatív céllal alkalmaznak.

Marad tehát a gyógyszeres terápia, így nem csoda, hogy az elmúlt évek során több mint ötven, az onkológia egyéb területén már alkalmazott vagy teljesen új szert próbáltak ki a rosszindulatú mellhártyadaganat kezelésére, sajnos számottevő eredmény nélkül.

Az ún. citotoxikus kemoterápia évtizedek óta az előrehaladott stádiumban lévő rákos megbetegedések kezelésének egyik alappillére. A rosszindulatú mellhártyadaganat kezelésében áttörést hozó hatóanyag, a pemetrexed is a citotoxikus terápiás módszerek közé tartozik, de újfajta módon fejti ki hatását, hozzásegítve a nem operálható rosszindulatú mellhártyadaganatban szenvedő betegeket egy hosszabb élet lehetőségéhez. E hatóanyag ugyanis egyidejűleg több, a rákos sejtek túlélését biztosító enzimre is hat.

 
Ez a többszörös támadáspont adta rendkívüli hatékonyság tette lehetővé, hogy az onkológusok olyan területen is sikert érhessenek el vele, ahol a több mint 50 eddig kipróbált gyógyszer, kezelési eljárás gyakorlatilag hatástalan maradt.
A pemetrexed ciszplatinnal kombinálva az első és egyetlen gyógyszerkombináció, amelyet a rosszindulatú mellhártyadaganat kezelésére törzskönyveztek. A klinikai vizsgálatok eredményei alapján ez az első kemoterápiás eljárás, amely a ciszplatin monoterápiához képest statisztikailag szignifikánsan hosszabb túlélést és több mint kétszeres válaszadási arányt biztosít a mesotheliomás betegeknek. Az eddigi átlagos 4-5 hónapos túlélési rátával szemben, e gyógyszer hatására egy évvel a terápia megkezdése után a betegek fele még életben volt.
Az új hatóanyag-kombináció az egyéves túlélés javításán túl jelentősen jobb életminőséget is biztosít az ebben a súlyos fájdalmakkal járó betegségben szenvedők részére. A vitaminpótlás (folsav és B12) alapvető fontosságú a pemetrexed kombináció kezelés során, hiszen ezzel csökkenthető a mellékhatások előfordulása és gyakorisága. A gyógyszer adagolása rendkívül kényelmes, a mintegy 10 percig tartó infúziós terápiára háromhetente egyszer van szükség.
A pemetrexedet általánosságban jól tolerálták a betegek. A leggyakoribb mellékhatásként hematológiai rendellenességeket, gyomor- és bélrendszeri panaszokat, fáradtságot jelentettek. Az Európai Unió több országában a pemetrexed már társadalombiztostási támogatással is hozzáférhető a betegek számára.