Új trend a gyógyszerkereskedelemben

Változóban vannak a dolgok, ami az EU-n belüli párhuzamos kereskedelmet illeti, írja a Scrip. Régebben a kereskedőcégek elsősorban nagy forgalmú készítményeket pécéztek ki maguknak, mostanában azonban inkább piaci résekbe igyekeznek beférkőzni, és próbálnak olyan termékeket találni, amelyek potenciálisan nagyobb hasznot hoznak. Eddig a párhuzamos kereskedelem csak néhány Unió-beli céget sújtott, a helyzet azonban változóban van: mind több vállalatnak és egyre több gyógyszer miatt van aggódnivalója.

Ráadásul, míg korábban a párhuzamos kereskedelem révén a különböző importjavak első sorban a dél-európai piacokról, például Franciaországból és Spanyolországból áramlottak a gazdagabb északra, effajta irány ma már nem állapítható meg, a forgalom diffúzzá vált. A párhuzamos importot észlelik például Olaszországban és Spanyolországban is, ugyanakkor két nagy felvevő ország, az Egyesült Királyság és Németország fontos forráspiacokká léptek elő – állapítja meg a Scrip egy friss jelentése.
A párhuzamos kereskedelem az a folyamat, amelynek során az egyik piacon szabadalmi oltalommal vagy védjeggyel védett javakat legálisan, a szellemi tulajdon jogtulajdonosainak hozzájárulása nélkül importálnak egy második piacra. Az EU-szabályozás szerint erre a szabadalmi jogok lejárta után van lehetőség, és művelőit leginkább az motiválja, hogy a különböző uniós tagállamokban ugyanazon termék árai közt – a különböző árazási rendszerek következtében – különbségek vannak.

A Scrip-jelentés visszaköveti a párhuzamos kereskedelmet egészen annak ’70-es évek beli kezdeteihez: ekkor történt, hogy eljárás indult Adriaan de Peijper, egy holland kereskedőcég vezetője ellen, amiért Valiumot (hatóanyag: diazepam) importált az Egyesült Királyságból, anélkül, hogy erre engedélyt kért volna hazája hatóságaitól, illetve rendelkezett volna holland forgalmazási engedéllyel és birtokában lett volna a gyógyszerdokumentáció. Ezt követően az Európai Bíróság precedensértékű ítéletet hozott, amelyben a de Peijper mellett foglalt állást, mondván: az egyes országok regulációs hatóságai viszonossági alapon tartoznak megosztani egymással a birtokukban lévő dokumentációkat.

Ez a döntés nyitotta meg a kaput a nagyarányú párhuzamos import előtt, amely most a kiskereskedelmi piac 16 százalékát teszi ki Dániában, és 14 százalékát az Egyesült Királyságban és Svédországban. Ami a párhuzamos importból származó gyógyszertári forgalmat illeti, ez a négy legnagyobb célpiacon – az Egyesült Királyságban, Németországban, Hollandiában és Svédországban – a Scrip szerint összesen évi 2,7 milliárd dollárra rúg.

A gyógyszeripar cégei szerint a párhuzamos kereskedelem rontja működésük jövedelmezőségét, akadályozza őket abban, hogy kutatásba és fejlesztésbe invesztáljanak, ráadásul állandóan arra kényszerülnek, hogy jogi eszközökkel próbálják akadályozni a nemkívánatos konkurrenciát. A jelentés készítői megvizsgálták a számos peres ügyet, és igyekeztek megállapítani, milyen mértékben használhatók a párhuzamos kereskedelem megelőzésére a bírósági ítéletek – különösen például a precedens-értékű BMS- és Boehringer-ügyekben születettek.

Az érintett vállalatok különböző megoldásokhoz folyamodnak és egyre újabbakkal is próbálkoznak a párhuzamos kereskedelem akadályozása céljából: ilyenek például az ármenedzsment-stratégiák, az árcsökkentések, a kettős árazási rendszerek, az exporttilalmak és az értékesítési kvóták. Egyre-másra születnek az ajánlások azzal kapcsolatban, mit kellene – vagy nem kellene – tenniük a cégeknek, hogy gátat vethessenek az efféle tevékenységnek.

A Scrip jelentése az alább következő témákkal ugyancsak foglalkozik:
• A párhuzamos kereskedők állítják, hogy amit tesznek, megtakarítást jelent az egészségügy finanszírozása és a páciensek számára – igaz ez?
• Vajon milyen mértékben jelent behatolási pontot a párhuzamos kereskedelem a hamis gyógyszerek számára?
• Vajon az EU bővítése után miért nem indult meg nyugatra az olcsóbb importgyógyszerek áradata?
• Vajon mostanra miért nem támogatják az uniós intézmények a párhuzamos importot – semmilyen gyakorlati szempontból?
• Mi várható [e téren] az EU-ban, és
• milyenek a kilátásai a Kanadából az USÁ-ba irányuló gyógyszerimportnak?

A „Hogyan kezeljük a párhuzamos kereskedelmet?" („How to React to Parallel Trade") című jelentéssel kapcsolatban további részletekkel szolgál Andrew Maitland a 00 44(0) 20 7017 6859-es telefonszámon, illetve az andrew.maitland@informa e-mail-címen.