Vályi-Nagy: ''Megoldásokat kell találnunk a bajokra''

A debreceni születésű dr. Vályi-Nagy István egyetemi magántanár az Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet főigazgatója, egyben ugyanott a Hematológiai és Őssejt- transzplantációs Osztály aktív orvosa. A vele készült interjú a Kórház szaklap májusi számában jelent meg, ebből közlünk részleteket.

– Miért pályázott a meglehetősen elavult, pavilonrendszerű összevont intézmények vezetésére? Ahogy mondják, ember legyen a talpán, aki ebben a – bocsánat – romhalmazban képes irányítani…

– Az Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet főigazgatói helyére 2012 decemberével neveztek ki. Leginkább azért pályáztam a főigazgatói posztra, mert a belgyógyász, a hematológus és az onkológus végzettségemhez az összevont kórház egyes profiljai nagyon közel állnak. Más intézmény vezetése igazából nem érdekelt. Nem csupán az intézmény vezetője kívántam lenni, hanem szakmai munkát is szerettem volna végezni. Hosszabb távon azt remélem, hogy azokat a területeket, amikhez személyesen szakmailag is kötődöm, komolyan fejleszthetem. Az ún. magas technológiájú, tudás-intenzív betegellátásnak nagy jövője van Magyarországon.

– Milyen szakmacsoportok dolgoznak az Ön által irányított intézményben?

– Ha pontosan akarok fogalmazni, akkor inkább azt mondom, hogy milyen nincs nálunk. A klasszikus közkórházi feladatokat ellátó profilok mellett számos országos vagy regionális központként működő osztállyal rendelkezünk. A hematológia és őssejt-transzplantáció mellett az onkológia, a fertőző- és immunológiai betegségek, az égésplasztikai sebészet, a nőgyógyászati onkológia, illetve átalakulóban van és erősödik a sebészet, és nagyon nívós és szinte heroikus munkát végez a traumatológia.

– Korai lenne korszerűsítésről álmodni manapság?

– Álmodni? Kérem, az már-már kötelező, de tudnivaló, hogy egyszer csak felébred az ember… Mindenesetre a korszerűsítésnél első és legfontosabb feladatunk – ezt a pályázatomban is megírtam, és azóta is küzdök érte –, hogy a számítástechnikai rendszerünket, az informatikát meg kell újítani! Ugyanis mi a helyzet a valóságban? Bár egyesítették a kórházakat, de ma is másfajta informatikai rendszer van az egyikben, mint a másikban, és ezek csak részelegesen kommunikálnak egymással. Csakhogy értse, mondok egy példát. Amikor délelőtt a rendelőben ellátom a betegeket, akkor nem tudok a Lászlóból vizsgálati rendelést feladni az István kórházba, mert az egyik gép nem „hallja", „látja" a másikat. A 21. század második évtizedében ezért leveleket kell írnom, meg telefonon kommunikálnom. Mindenesetre az optimizmus fontos! Most remélni lehet, hogy informatikai fejlesztésre Budapesten és a közép-magyarországi régióban némi uniós pénz lesz. Ebben próbálunk a GYEMSZI-vel összefogni, hiszen nemcsak döbbenetesen elavult és rettenetesen kellemetlen használni a meglévő rendszereket, hanem anyagilag is kimutatható veszteségeket okoznak. Tehát ez az 1. számú prioritás mostanság.

– Ha sorolná a többit is…

– Az intenzív osztályok fejlesztése a 2. számú prioritásunk. A László Kórház Intenzív Osztályán jelenleg egymás mellett kezelik a fertőző, és az alapbetegségük, vagy a kezelésük következtében immunhiányossá vált betegeket, ami szakmailag nem megfelelő. Ennek a helyzetnek megoldására sürgősen törekednünk kell. Az lenne a legjobb, ha a telephelyeket redukálni tudnánk, miközben persze fejlesztések is történnének az intézményben. Leginkább a Szent László Kórház alkalmas arra, hogy ott fejlesszünk, és mindenképpen a tömbkórházi modellhez kell közelítenünk. Mind a három kórházról tudni kell, hogy meglehetősen elavult építményekben működnek, a 19. század végén, illetve a 20. század elején emelték ezeket. Akkoriban a pavilonrendszer igencsak modernnek számított, napjainkra viszont pénzfaló, tehát csak gazdaságtalanul működtethető megoldássá lett, és a betegellátás szempontjából sem felel meg a kor követelményeinek.

– Miért pályázott a három kórház élére? Azt kapta, amit elképzelt magának?

– Nagy vonzalmat érzek a szakmám iránt, ami számomra igazából nem egy, hanem több szakma művelését teszi lehetővé. A hematológia, immunológia és onkológia szakterületek számtalan ponton érintkeznek egymással, átfedések vannak közöttük, és képesítéseim révén azt gondolom, hogy ebben az intézményben szakmailag is tudom hasznosítani magam.

– Mi a fő profilja?

– Kutatási szempontból az elmúlt 10–15 évben leginkább a nyirokrendszer daganataival foglalkoztam. Azt vizsgáltam, hogy egyes kórokozók, fertőző ágensek hogyan és milyen daganatokat okoznak, illetve keletkezésükhöz miként járulnak hozzá? A Semmelweis Egyetem és az ELTE Immunológia Tanszék PhD iskoláiban újabb témákat jelentettünk be, melyek egy részére már vannak jelentkezők.

– Mi van azzal a bizonyos 62 esztendős korban való nyugdíjazással? Okozott ez feszültséget a kórházaiban?

– Köszönettel vettük, hogy a tulajdonos minden általunk támogatott munkatárs további foglalkoztatását engedélyezte, ezért a létszám elégtelensége és a szakértelem-deficit nem okoz gondokat.

– Magabiztosság, tudatosság, optimizmus sugárzik Önből.

– Már középtávon is optimista vagyok. Nekünk fő célunk, hogy szakmai, technológiai és szervezési szempontból az összevont kórház működése egységesebb legyen. A frissen elkészített stratégiai tervünk alapja is az egységes, magas színvonalú intézmény kialakítására irányuló törekvés.

– Miként tekint a jövő elé?

– Igyekszem becsülettel helytállni itt. Azt szolgálom, hogy egységes intézmény jöjjön létre, miközben a szakmai színvonal fejlesztésén folyamatosan dolgozunk. Több helyütt elmondtam, hogy az előző menedzsment teljesen igazolható utat választott. Nevezetesen, hogy ne legyen semmiféle külső adósságállomány. Igaz, hogy tol előre maga előtt a kórház egy kicsit több mint egy egyhavi OEP-finanszírozásnak megfelelő összeget – mint minden kórház–, de ez egyelőre kezelhető mennyiség. Azonban az is tény, hogy – a hematológiai és őssejt-transzplantációs épület kialakítása kivételével – az elmúlt időszakban igazából semmiféle beruházás, vagy nagy értékű eszközpótlás nem történt. Emiatt tetemes belső adósság keletkezett, és a szakmai színvonal fenntartásához szükséges fejlesztések gondjai a mi nyakunkba szakadnak. Például itt van a 13 éves MR-készülék, amit most már letiltanak, és hamarosan nem vizsgálhatunk majd rajta beteget. Sorolhatnám tovább, de nem érdemes. Megoldásokat kell találnunk a bajokra, a pénztelenségre, és folytatni a dolgunkat, ami nem is oly kevés…

Fotó: Magyar Hírlap

A teljes interjú a Weborvos Pro portálon olvasható.