Zsákutcában az egészségügyi rendszer?

Az egészségügy továbbra sem élvez prioritást, sőt, vesztese a jövő évi költségvetésnek, ezt mutatja, hogy a már egyébként is gyenge, idei 4,08 százalékos GDP-hez viszonyított ágazati kiadás jövőre 3,76 százalékra csökken, mutatott rá Székely Tamás volt egészségügyi miniszter a József Attila Alapítvány egészségügyi szakértői által szervezett mai konferencián, amely a kiút lehetőségeit kereste az egészségügyi válságból. A volt miniszter szerint nem számítanak a betegek, bizonyítja, hogy a gyógyításukra szánt pénzből vonják el az egészségügyi ágazat béremelésére szánt 28 milliárd forintot (25 milliárdot a fekvő-, 3 milliárdot a járóellátásból). Úgy vélte, a gyógyszertámogatás drasztikus csökkentése miatt elkerülhetetlen a betegterhek növelése, amit szintén betegellenes lépésnek tart. A béremelésből ugyanakkor kimarad az egészségügyi dolgozók egyharmada, ugyanis a bérfejlesztés nem lesz szektorsemleges, így a közfinanszírozásból működő gazdasági társaságok (kórházak, dialízis központok, a laborok egy része, stb.) dolgozói nem részesülnek belőle.

Bár Szócska Miklós nem érzékel zavart az ellátásban, ám a hazai egészségügy egyre inkább patthelyzetbe kerül, fogalmazott Kökény Mihály, aki szintén irányította már az egészségügyi tárcát. A szocialista szakpolitikus szerint nincs olyan szereplője az ágazatnak, aki ne lenne vesztes, hiszen például a fiatalok szabad munkavállalását akadályozzák, a betegeknek nincs a gyógyulásban esélyegyenlőségük, folyamatos forráskivonást szenved el az ágazat, miközben visszafelé tartunk egy már meghaladott államszocialista minta irányába. Egyre inkább fapadossá válik az ellátás azoknak, akik nem tudják megfizetni a színvonalasabb, de nyilván drágább egészségügyi szolgáltatásokat. Kritikával illette a mai kormányzópárt kétszínű viselkedését, mondván, annak idején „elátkozták" a vizitdíjat, ma viszont legalizálják a hálapénzt. Azt is elmondta, hogy a József Attila Alapítvány szakértői csoportja fontosan tartja újjáépíteni a szolidaritás elvű biztosítást, és engedélyezni a kiegészítő biztosítást a többletigény kielégítésére. De nem úgy, ahogy ma a Fidesz-kormány teszi az ellátási színvonal leépítésével, hanem ki akarják dolgozni, milyen szolgáltatásokat vehet igénybe a biztosított közpénzért. Hosszú távon célként fogalmazzák meg, hogy a GDP 6 százalékát érjék el az egészségügyi kiadások.

Az Egészségbiztosítási Alap garanciák nélkül működik, a járulék adóvá minősítésével olyan befizetés történik, amely nem tartalmaz kötelezettséget az állam számára, így az akár több célra is felhasználható attól függően, mit ír elő az aktuális költségvetési törvény, mutatott rá a veszélyekre Fazekas Marianna, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar tanszékvezető egyetemi docense. Szuperhatóságként jellemezte a GYEMSZI-t, amely véleménye szerint totális kiszolgáltatottságot hoz a rendszerbe, hiszen a vagyonkezeléstől kezdve az intézményfenntartáson és az ellátásszervezésen át még az ellenőrzést is maga végzi. Ez a centralizált intézményfenntartó mondja meg, mire van szükség, kitől szerzik be, hogyan használják fel, és ezt miként ellenőrzik. Később ennek kapcsán Pusztai Erzsébet volt államtitkár úgy fogalmazott, hogy ebbe a rendszerbe be van kódolva a csőd, sőt: már zsákutcába kerültünk a merev, rugalmatlan és lassú szisztéma miatt.

Végtelenül igénytelen, így jellemezte a mára kialakuló rendszert Takács Zoltán, a FŐNIX-MED Zrt. vezérigazgatója, aki úgy vélte, az összes egészségügyi szolgáltatót a padlóra akarják küldeni. Nemrég még azt hitték, hogy az OEP szektorsemlegesen vásárol majd szolgáltatást úgy, hogy a szolgáltatókat megversenyezteti – de ez hit maradt. Az egészségturizmus jó ötletként ígéretesen indult, olyan többletjövedelmeket hozhatott volna az ágazatba, ami itthon tarthatta volna az orvosokat. Ám ebből sem valósult meg semmi, egyelőre a lehetőségeket sorra elveszik az ágazat szereplőitől. Beszélt a magánbiztosítások térnyerési lehetőséről, jelezve, hogy a januárban életbe lépett szabályozás, miszerint a munkáltatók betegségbiztosítást köthetnek munkavállalójukra, egyelőre definiálatlan, nincsenek szabályok, miközben a túlkínálatot mutató piacon az üzleti etikát sértő magatartás sem ritka.

A humánerőforrás hiánya a legnagyobb gondja az ágazatnak Kincses Gyula egészségügyi szakközgazdász szerint, aki megjegyezte: politikai döntéssel nem lehet tizenöt éves szakmai tapasztalattal rendelkező szakorvost „előállítani". Az egészségügyi munkaerőhiány globálisan kódolt, azért van hiány nálunk, mert más, szintén hiánnyal küszködő helyekre hívják a magyarokat. Válaszoljunk mi is ezekre a kihívásokra, tette hozzá azzal, hogy tudatos migrációs politikára van szükség, és ha kell, akkor Magyarország se szégyelljen toborozni olyan országokban, ahol a mi körülményeink mások számára vonzóak.

Az egészségügyben minden megtörtént, ami a Fidesz politikájában megesett, többek között háttérbe szorult a szakpolitika, vázolta a helyzetet Lakner Zoltán politológus. Különös dolog zajlik a színfalak mögött, ugyanis piacosítás nélküli privatizáció zajlik az ágazatban véleménye szerint. A társadalombiztosítást például „belülről" szedik szét, kitolják a cafetéria rendszerbe a magán egészségügyi ellátást, amellyel a munkáltató honorálhatja dolgozója munkáját. Ezzel felmondták a társadalmi esélyegyenlőséget, szögezte el, ugyanis létrejött egy felfelé osztó szisztéma, ami egyébként már a Selmeczi-korszakban (az előző Fidesz-kabinet) is megfogalmazódott, tehát a Fidesz politikájában nincs új a nap alatt, tette hozzá.