Az állam a felelős, mert megkésve szabályozta a párhuzamos behozatalt.
A társulási szerződés értelmében Franciaországnak egyértelmű szabályrendszert kellett volna felállítani, erre azonban nem került sor időben.
Az állam és az adófizetők szempontjából szerencsétlen módon öt évvel ezelőtt egy francia gyógyszergyár az Európai Bizottsághoz fordult, amiért Párizs nem szabályozza megfelelően a párhuzamos importkérelmek elbírálását. (A cégnek az elutasító döntésre is negyven hónapot kellett várnia.)
A Bizottság úgy foglalt állást, hogy az engedélyezési eljárásnak átláthatónak kell lennie, a döntésnek pedig „ésszerű időn belül" meg kell születnie – Franciaországban ugyanis ennek épp az ellenkezője tapasztalható, a hatóságok pedig „rendkívül széles döntési hatáskört" élveznek.
A francia illetékesek a brüsszeli állásfoglalás nyomán 2000 januárjában, majd az elégedetlen Bizottság sürgetésére két hónappal később is kiadtak egy rendeletet, azonban ezzel is csak újabb EU-feddést vívtak ki.
2002 decemberében a véglegesnek szánt reguláció állítólag már csak az illetékes miniszterek jóváhagyására várt, mivel azonban a dolog maradt is ennyiben, a Bizottság az Európai Bírósághoz továbbította az ügyet, amely a bevezetőben ismertetett döntést hozta.