Sürgősségi ellátás 1 euróért

Magyarország uniós csatlakozása után nagy meglepetés éri majd azokat a külföldi egészségbiztosítókat, amelyekhez megérkezik az egészségpénztár számlája, amelyet egy-egy tagországi polgár háziorvosi, sürgősségi ellátása után állít ki. Nálunk ugyanis az alapellátási esetdíj 250 forint, azaz 1 euró. Ennyit kap tehát a háziorvos, bár a ceh az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak ennél jóval többe lesz, hiszen átlagos bevételű – 550 ezer forint – praxis, átlagos havi óraszámával kalkulálva a külföldire is fordított 15 perces kezelésért 6150 forintot fizet szerződéses háziorvosainak az OEP. A helyzet paradox voltát az egészségpénztár főigazgató-helyettese is elismerte a Nemzeti Egészségügyi Tanács mai ülésén. Kiss József szerint vélhetően sokszor és sokféle társintézménynek kell majd magyarázgatni a csatlakozás után, hogy a díj nálunk valóban 1 euró, nem maradtak le tizedesvesszők és nullák. A főigazgató-helyettes nem keltett hamis illúziókat, úgy vélte, hosszú időnek kell eltelnie, mire a hazai díjak megközelítik az unióban szokásosakat.

Mindez annak kapcsán derült ki, hogy a tanács tagjai tájékoztatást hallgattak meg az egészségbiztosítás csatlakozás utáni helyzetéről, amelyet Lengyel Balázs, az OEP nemzetközi főosztályának vezetője prezentált.

Mint kiderült, az uniós polgár tartózkodási helyén jogosult az egészségügyi ellátásra, az adott országban érvényes szabályok szerint. A készpénzellátást mindig az a biztosító utalja, ahová járulékot fizet, s ebben az esetben is érvényes a biztosítási időszak összeszámítása. Ha tehát valaki 10 évig Magyarországon dolgozott és fizetett járulékot, majd valamelyik uniós országban folytatja tevékenységét, s tesz eleget fizetési kötelezettségének, táppénzt az adott ország szabályainak megfelelően kap, a szolgálati időbe azonban itthoni munkaviszonya is beleszámít. Ez különösen azokban a tagországokban fontos, ahol bizonyos ellátási formák – esetleg épp a táppénz – csak meghatározott idejű biztosítotti jogviszony után jár.

A tartózkodás jellegétől is függ, ki, milyen egészségügyi ellátásra tarthat igényt. A turistáknak például sürgősségi ellátás jár, de csak abban az esetben, ha saját hazájukban biztosítottak. Ám e feltétel – valamint az E 111-es nyomtatvány megléte – sem jelent automatikus ingyenességet. Amennyiben ugyanis az adott országban kisebb vagy nagyobb összegű vizitdíjat kell fizetni a kezelést végző orvosnak, ezt a turistákon is bevasalják.

Más a helyzet az idős napjaikra más tagállamba költöző nyugdíjasokkal. Ők új lakhelyükön tarthatnak igényt teljes körű egészségügyi szolgáltatásra, míg szülőhazájukban csupán sürgősségi ellátást kaphatnak. Ennek kapcsán Lengyel Balázs eloszlatta azt a tévhitet, hogy az unióban bárki, bárhol, bármeddig lakhat. Ez a fajta választási szabadság ugyanis csak három hónapra érvényes, utána már tartózkodási engedélyért kell folyamodni, amelynek megadását komoly feltételekhez, mindenekelőtt jövedelmi viszonyhoz kötik. Ezzel szeretnék ugyanis elkerülni az úgynevezett szociális népvándorlást.

Lehet természetesen kifejezetten gyógykezelés céljából is felkeresni egy-egy tagországot. Ehhez azonban – amennyiben a beteg nem zsebből fizet – a saját egészségbiztosító előzetes engedélye szükséges. Ez két feltétel egyidejű teljesülése esetén szerezhető meg: az adott kezelés része a saját biztosító ellátási csomagjának, ám az adott szolgáltatást nem tudja kellő időben biztosítani.

A tagállami ellátási és elszámolási rendszerbe való bekapcsolódás körülbelül 1,5 milliárdos többletkiadást jelent majd az OEP-nek. Lengyel szerint a tapasztalatok azt mutatják, hogy kordában tarthatók a költségek. A biztosító nem számol azzal sem, hogy a hosszú várólistás országokból – Nagy-Britanniából vagy például Hollandiából – megjelenő betegek miatt a hazai rászorulók várólistára szorulnak, vagy rosszabb pozícióba kerülnek a már meglévő lajstromokon. Egy változatlanul érvényben maradó jogszabály szerint ugyanis csak a szabad kapacitás terhére láthatók el külföldiek a hazai egészségügyi intézményekben. S mivel nekik ugyanazok a körülmények és ellátások járnak, mint a magyaroknak – beleértve a 8 ágyas kórtermet, s a folyosó végi lerobbant zuhanyt és mellékhelyiséget – nem valószínű, hogy tömegével jelentkeznének. Megszűnik az intézmények érdekeltsége is, hiszen a csatlakozás után már ugyanannyit kapnak egy-egy tagországi polgár ellátásáért, mint a hazaiakért. Kiss József szerint a kórházaknak azzal is számolniuk kell, hogy egy-egy külföldi betegen elkövetett műhiba, akár 1 millió eurós – 250 millió forintos – kártérítést is jelenthet. Kik kereshetnek az uniós polgárok kezelésén? Lengyel Balázs szerint azok az intézmények, amelyek szolgáltató szövetségbe tömörülve azokat a hosszú várólistákon szereplő betegeket veszik célba, akik hajlandók maguk fizetni műtéti költségeiket.