A gyógyszeripar és az okos egészségügy

– Elnök úr, miért fontos a gyógyszergyártók számára az „Út az okos egészségügy felé"?

– Az egészségügy kapcsán globális változást tapasztalunk. Óriási tempóban változik az egészségügy, az egészséghez való viszonyunk, a gyógyszergyártók működése és szerepe. Ennek csupán az egyik oka az, hogy a hagyományos kutatás-fejlesztési modell már kevésbé produktív. A változás valós oka az információ-cunami. A mindannyiunk által elérhető, egészséggel, betegségekkel, illetve a betegek állapotával kapcsolatos információ mennyisége mára korábban elképzelhetetlen méreteket öltött. Ez amellett, hogy új lehetőségeket teremt, teljes mértékben megváltoztatja a társadalmi, egészségügyi és egészségipari szerepeket, ami alól a gyógyszergyártók sem kivételek.

– Merre tart a modern gyógyszeripar?

– Nagymértékben átalakul a kutatás-fejlesztési tevékenység is. A digitális technológia fejlődése olyan lehetőségeket teremt, például a génszekvenálás terén, amelyek számos betegségre adhatnak magyarázatot. Sokkal több olyan, gyógyszerekkel megcélozható terápiás célpontot azonosítunk, ahol egyénre szabott terápia valósítható meg, már a közeli jövőben. A jelenlegi információ-áradatban azonban semelyik szereplő sem képes a gyógyszerfejlesztést és a beteg kezelésének teljes folyamatát kontrollálni. Ezért változik meg a gyógyszergyártók szerepe és működése.

– Hogyan?

– Míg korábban a gyógyszeripar alapvetően „business-to-business" tevékenység volt, aminek a fókuszában – ha receptköteles gyógyszerekről beszélünk – a felíró orvos állt, ma a fókusz egyre inkább áttolódik a fogyasztóra, a betegre. Ez a változás átalakítja a terápia finanszírozását is. Míg korábban, az input szemléletben, a klinikai vizsgálatok ismeretében arra számítottunk, hogy a beteg terápiája hatékony lesz, és a finanszírozó ezt figyelembe véve támogatta a vényköteles gyógyszer kiváltását, addig ma sokkal inkább előtérbe kerül az output szemlélet, amelyben minden szereplő, a beteg, az orvos és a gyártó eredményorientált, és nem a gyógyszert, hanem az eredmény megvalósulását finanszírozza az egészségbiztosító is.

– Ezek a változások viszont számtalan olyan képességet és tudást igényelnek, ami ma nem található meg házon belül. Hogyan szerzi meg ezeket a gyógyszergyártó?

– A szükséges kompetencia egy részét ki tudják fejleszteni a gyógyszergyártók, és teszik is gőzerővel. Ám sok olyan feladat van, amit szakértő partnerekkel együttműködve tudnak csak megvalósítani. Például a biotechnológiai cégek a gyógyszerfejlesztés egy-egy rövid szakaszát gyorsabban és hatékonyabban tudják elvégezni. Vagy a telekommunikációs és informatikai cégek specialitása a nagy mennyiségű, komplex adat feldolgozása, ezért velük is társul a gyógyszeripar.

– És hogyan juttatja el a beteghez a gyógyszert?

– Míg a múltban a gyógyszer fejlesztése és betegekhez történő eljuttatása meglehetősen lineáris folyamat volt, amit egy gyártó képes volt nagymértékben kontrollálni, addig a jövő sokkal inkább a hálózatos együttműködésé. Ebben a gyógyszergyártónak koordináló és karmester szerepe lehet.

– Hogyan fordítható le a magyar valóságra a bemutatott változás?

– Az imént vázolt átalakulás több eleme is megvalósul a magyar viszonyok között. A gyógyszergyártók rendszeresen végeznek kutatásokat, felméréseket a betegek, betegszervezetek körben. Ma már sokkal többet tudunk arról, hogy a beteg min megy keresztül a terápia során, mint akár öt évvel ezelőtt. Igyekszünk megérteni, hogy a beteg milyen fázisokon, folyamatokon megy keresztül a diagnózis felállításától a kezelés kiválasztásáig annak érdekében, hogy minél eredményesebb legyen a terápia, ugyanis az eredmény alapú finanszírozás megjelent Magyarországon is: léteznek olyan terápiák, amelyekben csak akkor finanszírozza az egészségbiztosító a kezelést, ha az első három hónap adatai alapján a betegnél hatékony volt a terápia. De ha a betegek felé irányuló kommunikációs lehetőségeit nézzük, azt látni: a gyógyszergyártók falakba ütköznek.

– A szigorú magyar szabályozás túlságosan szigorú?

– Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a legszigorúabban ellenőrzött egészségügyi termékekről, a gyógyszerekről lehet a legnehezebben a fogyasztókkal kommunikálni, míg a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítményekről szinte bármi elmondható. Jelentős ellentmondás az is, hogy bármelyik vényköteles gyógyszerrel kapcsolatban a Google segítségével bárki szerezhet nagyjából 10 másodperc alatt részletes információkat – elsősorban az Egyesült Államokból. Az európai szabályozás ugyanis meglehetősen szigorú ezen a téren.

– Mennyire modern a hatóságok hozzáállása?

– Azt kellene felismernie minden felelős döntéshozónak, hogy a beteg és hozzátartozói számára rendelkezésre álló információk nagymértékben befolyásolják a gyógyulást, a terápia iránti elkötelezettséget. A mai szabályozás abból a félelemből indul ki, hogy valamilyen ok vagy hiba miatt téves információt kap a beteg. Pedig a gyógyszergyártók célja az, hogy minél eredményesebb legyen a terápia, hiszen a jövőben ez lesz a finanszírozás záloga, a hosszú távú siker alapfeltétele. Nekünk az az érdekünk, hogy elégedett legyen a beteg, mert meggyógyult, az orvos, mert sikeresen tudott gyógyítani, valamint a finanszírozó is, mert hatékonyan használta fel forrásait.

– Ezért támogatják a SmartHealthcare 2015 konferenciát?

– Nem lehet a fejünket a homokba dugni, és megakadályozni, hogy máshonnan szerezzenek információt a betegek. Tudjuk, hogy a magyar betegek fele úgy megy el orvoshoz, hogy előtte már informálódott. Emiatt érdemes újra végiggondolni az orvosok, szakdolgozók, egészségügyi szakemberek munkáját és együttműködését. Segíteni kell a kezelőorvosokat abban, hogy a beteg számára értelmezze és személyre szabja az információkat, kihasználja a technológiai lehetőségeket a terápia iránti elkötelezettség javításában. A technológia lehetőséget ad olyan fejlesztésekre, amelyek az orvosok munkáját segítik, olyan alkalmazások használatára, amelyek a beteg együttműködés keresztül a terápia hatékonyságát javítják. Fontosnak tartjuk az okos egészségügyet, hiszen nagyon úgy néz ki, hogy a gyógyítás tekintetében leghatékonyabb eszköz az okostelefon lesz. Csak jól kell használni adatgyűjtésre, és az összegyűjtött óriási mennyiség adatot jól kell használni a terápia támogatására – vagy akár a gyógyszerfejlesztésre.