A melanóma kicselezi a rákgyógyszert

Amerikai kutatóknak sikerült felderíteniük, hogy a melanóma miként "cselezi" ki az ígéretes kísérleti rákgyógyszert, a PLX4032 kódjelű készítményt, a felfedezés olyan új onkológiai gyógyszerek kifejlesztéséhez vezethet, amelyek képesek lesznek "kordában tartani" a halálos bőrdaganatot.

Két önálló kísérletben vizsgálták a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem, valamint a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) és a Harvard kutatói, hogy miként válik a melanóma rezisztenssé a készítmény iránt. A tudósok, akik a rezisztencia három mechanizmusát tárták fel, két tanulmányt jelentettek meg a Nature legújabb számában.

A melanóma (melanoma malignum) a bőr pigmenttermelő sejtjeiből (melanocyta) kiinduló rosszindulatú tumor. Kialakulhat már meglévő anyajegyből különösen akkor, ha az állandó károsító ingernek van kitéve (erős UV-sugárzás, mechanikai ártalom), de megjelenhet anyajegymentes bőrfelületen is. Klinikailag több formáját különböztetik meg, melyek mind megjelenésben mind a prognózist tekintve eltérnek egymástól.

A PLX4032 a mutáns BRAF-génnel rendelkező tumorsejteket vesznek célba. Ez a mutáció a melanómás betegek 50-60 százalékánál kimutatható. A BRAF génmutációval rendelkező melanómás betegek 80 százalékánál hatékony a készítmény, ám a páciensek többségénél a kemoterápia hatása mindössze 7-9 hónapig tart.

"A kérdés, hogy miért esnek vissza ezek a betegek" - mondta Robert Lo, a UCLA kutatója, a tanulmányok egyikének szerzője.
Robert Lo és kollégái azt vizsgálták, hogy milyen változások észlelhetők a tumorminták között, amelyeket a gyógyszeres terápia előtt és után vettek.

Eredetileg a kaliforniai tudósok azt feltételezték, hogy a tumor "kiegészítő" BRAF-génmutációkat állít elő, hogy kicselezze a gyógyszert, ahogy a daganatok többsége "cselekszik".

Másodlagos génmutációkat nem sikerült kimutatniuk, viszont némely betegnél a daganatos sejtek felületén "fehérjebevonat" képződött. Más esetben az NRAS-génben fedeztek fel mutációt, utóbbi "felülírja" a BRAF-mutációt, s ezáltal hatástalanítja a gyógyszert.

"Tizenhat gyógyszerrezisztens tumort vizsgáltunk, a mintákat a készítmény klinikai vizsgálatának I. és II. fázisában résztvevő 12 betegtől vettük. Kutatásaink során a gyógyszerhatás kivédésének két mechanizmust különítettünk el" - magyarázta Robert Lo, hozzátéve, hogy ez a két mechanizmus a betegek 40 százalékánál mutatható ki. A kaliforniai kutató meggyőződése szerint azonban további jó néhány ilyen megkerülő mechanizmus létezhet.

Egy különálló vizsgálatban a MIT és a Harvard tudósai azt derítették ki, hogy némely PLX4032-készítménnyel kezelt betegnél a daganat növekedését elősegítő fehérje, a COT túlzott termelése pajzsként védi a sejteket a kemoterápiás szer támadásától. A COT magas szintje a tumorszövetben a PLX4032 rezisztenciát mutató, a melanóma előrehaladt stádiumában lévő betegeknél háromból két esetben volt kimutatható.

Robert Lo szerint a daganatok túlélési mechanizmusainak feltérképezésével olyan gyógyszerkoktélok állíthatók elő, amelyekkel el lehet vágni a daganat "menekülési útvonalait". Ily módon az igen rosszindulatú melanóma olyan krónikus betegséggé alakítható át, amilyenné a gyógyszereknek köszönhetően az AIDS vált.