A tűszúrástól való idegenkedéstől a vakcinákat és a betegséget övező téves hiedelmekig.
Bár az influenza elleni védőoltás hasznáról nem csak szakmai érvek, de akár családi-személyes tapasztalatok is rendelkezésre állnak, mégis, az utóbbi évek nem egyszer túlzó kommunikációs kampányai mellett is sokan gondolják úgy, hogy nincs érdemi veszély, ami ellen védekezni kellene. Bár az Egészségügyi Világszervezet évről-évre szorgalmazza a beoltottsági arány növelését, a magyar lakosság tavaly alig 17 százalékban élt a vakcina védelmével.
A helyzetet elemzők többféle magyarázattal szolgálnak, a tűszúrástól való idegenkedéstől a vakcinákat és a betegséget övező téves hiedelmekig. A Nielsen piackutató cég a sanofi-pasteur megbízásából országos lakossági felmérésben kereste a választ arra a kérdésre: mi befolyásolja azt, ki oltatja be magát és ki nem?
Országos reprezentatív mintán kérdezték a 18-59 éves felnőtteket (800 fő), illetve a 0-17 éves gyermekek anyukáit (157 fő) a betegség megítéléséről és az oltást gátló tényezőkről. A válaszok tanúsága szerint a felnőttek 14 százalékos arányban részesültek oltásban 2010 szeptember és 2011 február között. A beoltottsági arány a gyermekek esetében magasabb, 25 százalék közötti volt.
Az adatok elemzése mutatta, hogy a beoltottság felnőttek között az életkorral, a jövedelmi helyezettel és az iskolai végzettséggel együtt növekedett, a gyerekek esetében hullámzóak számok: míg a kicsiket (0-3 éves korig) 26 százalékban vitték ezért az anyukák a gyermekorvosi rendelőbe, a 4-8 éveseket már csak 22 százalékban, a 9-17 évesek ismét 26 százalékos arányban kaptak oltást. Innen zuhan a beoltottsági ráta a 18-29 éves korosztályban 9 százalékra.
A statisztika megmutatta azt is, hogy az influenza szezonban gyakorta elhangzó figyelmeztetés a veszélyeztetettekről mégsem hiábavaló, a felnőttek átlagos, 14 százalékos beolttottságához képest jóval többen (20%) kértek védőoltást azok, akiknek olyan alapbetegségük van, amely miatt a magas lázzal járó fertőzés komoly kockázatokat rejt, így a szívbetegek, a cukorbetegek és zömmel a magasvérnyomásosok. A terhesség vagy a vesebetegség mindössze 1 százalékban játszott szerepet abban, hogy vakcinációval kerüljék el a nagyobb bajt.
A kérdezők arra is kíváncsiak voltak, vajon az elmúlt három évben hogyan alakult az influenza-elleni védőoltások elfogadottsága. Míg 2008-ban csupán 9, 2009-ben már 13, míg 2010-ben 14 százalék kér oltást. A legmagasabb azok aránya volt, akik valamelyik évben csak egyszer kértek oltást, de 4 százalékban akadt olyan válaszolók is, akik kétszer, és 6,4 százalékban olyanok is, aki mindhárom évben éltek ezzel a megelőzési móddal.
A következő szezonra vonatkozó szándékokat firtató kérdésekre adott válaszokból kiderült, hogy sokkal inkább hajlandó újraoltatni magát az, aki korábban már kapott védőoltást (legnagyobb arányban azok, akiket idén vagy az elmúlt három évben mindig oltattak) és a oltási szándék a rizikócsoportokba tartozóknál is magasabb. Annak nem volt kimutatható hatása a hajlandóságra, hogy térítésmentesen jár-e az oltás, viszont szignifikánsan többen oltatnák magukat jövőre azok közül, akiknek idén egészségügyi dolgozó javasolta azt.
Ajánlás és kampánybeszéd
Ami a betegség megítélését illeti, a nézetek jóval komolyabbak, mint amit az oltásra jelentkezés sejtet. A szezonális influenzát a 18-59 évesek 30 százaléka tartja legalább súlyos megbetegedésnek: mégis csupán 14 százalék oltatta be magát 2010-ben. A 0-17 éves gyerek anyukáinak 44 százalék gondolja, hogy az influenza gyermekek esetében súlyosabb, mint felnőtteknél, vagy akár halálos is lehet: mégis csupán 25 százalékuk oltatta be legalább egy gyermekét 2010-ben.
A felmérés tanúsága szerint a megkérdezettek 22 százaléka a médiában hallott az oltás szükségességéről, 28 százalék az egészségügyből, ebből 25 százalék a háziorvosától (gyermekorvostól 1%) kapott erről információt. Magas, 47 százalékos azoknak az aránya, akik úgy ítéleték meg, hogy senki nem ajánlotta nekik az influenza elleni oltást. Szép aránnyal szerepeltek még a listán a családtagok/rokonok/barátok (5-8 százalék) és a munkahely is felkerült, a válaszolók 3 százalékának a kollégák, illetve az üzemorvos javasolta az oltást. A receptek 84 százalékban az állami 12 százalékban a magán egészségügyi rendszerből származtak.
Az oltottak körében a miértre adott válaszok nagy szórást mutatnak, de így is jól egybecsengenek az oltási kampányokban kommunikáltakkal: a legtöbben a szövődményektől, komplikációktól és magától a fertőzéstől tartanak, illetve a „sertés" influenzától, a kórházba kerüléstől. A betegség elkerülésén túl a család megfertőzését is megelőzné a válaszadók egy része, de az anyagi okokat (ingyen kapom a vakcinát) és a munkahelyi mulasztás elkerülését is említették.
Felesleges, drága, veszélyes
A nem oltottak körében is sok érvet kaptak a kérdezők a vakcina megtagadásáról: a választ adók csaknem 2 százaléka nem bízik a védőoltásokban, vagy fél a szövődményeitől, illetve alapvetően oltásellenes.
0,2 százalék azoknak felnőtteknek az aránya, akik nem az oltóanyagtól, hanem a tűszúrástól félnek, de az egészségesek között voltak, akik szerint drágák a vakcinák, illetve tojásallergiájuk miatt nem kér(het)nek az oltásból vagy terhesként a gyermeküket féltik annak hatásától.
A személyeseken túl néhányan külső okokkal magyarázták a távolmaradást: szerintük pl. a média eltúlozza a H1N1-cirkuszt.
Az anyukák esetében is fontos indok volt, hogy nem bíznak az oltásokban, bár ezt a felnőtteknél kisebb arányban említették, inkább attól tartottak leginkább (39%), hogy az oltás után lebetegszik a gyermek.
A lakossági véleményeknél is fontosabb azonban az, hogy a megkérdezettek 0,19 és 0,07 százalékát éppen az orvosa beszélte le az oltásról (nem ajánlotta azt vagy kifejezetten azt javasolta, hogy ne kérje), pedig a válaszolók a következő szezonra vonatkozóan úgy nyilatkoztak a legnagyobb arányban, hogy egészségügyi dolgozótól fogadnának el leginkább tanácsot az oltásra vonatkozóan.
A Nielsen által készített kutatás beszámolója PDF-formátumban
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!