 |
| Képünk illusztráció |
Ezzel kapcsolatban a vele készített interjúban a lapnak elmondta: A könyvemben nem tudok mit kezdeni a huszonéves vagy negyvenéves ember halálos betegségével, szerintem neki mindenáron küzdenie kell. A tudomány fejlődése miatt került fokozottan előtérbe az eutanázia kérdése is. Nemcsak a beadott halálos injekcióról beszélünk, hanem a halálra való fölkészülésről, a búcsúrítusokról, a méltóságteljes halálról is. De a húsz- és a negyvenéves, bármi baja is van, elméletileg az élet és a halál között választhat. Amikor már valaki mindent megtett az életében, amit meg akart, érzi, hogy neki már csak a szenvedés, megalázottság, másoktól való függés jutna. Ha valaki már nem tartozik semmivel a társadalomnak, a családjának, akkor nincs senkinek felhatalmazása arra, hogy felülbírálja az önrendelkezési jogát. Az átsegítők kötelessége, hogy tisztázzák azokat az ügyeket, amik miatt valaki nem képes nyugodtan meghalni.
