 |
Az ügy felperese nem egészen fél esztendőt dolgozott orvoslátogatóként az alperes cégnél. Munkaviszonya közös megegyezéssel szűnt meg. Azért fordult bírósághoz, mert munkáltatója méltánytalanul járt el vele szemben. Megítélése szerint adós maradt hathavi átlagkeresetének megfelelő összeggel. A cég viszont azzal érvelt, hogy volt alkalmazottja egyáltalán nem jogosult a követelt összegre, mert versenytársnak minősülő munkáltatónál helyezkedett el, mégpedig alig néhány napon belül. A munkaügyi bíróság megállapította: a felek a munkaszerződésben rögzítették, hogy a munkaviszony bármely okból történő megszűnése után a felperes egy teljes esztendeig nem létesíthet munkaviszonyt vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt olyan vállalkozásnál, amely az alperesnek versenytársat jelenthet. Ezt ellensúlyozandó, a felperesnek hathavi átlagkereset jár, ezt az utolsó munkában töltött napon ki kell fizetni. A felperes szintén egy gyógyszerforgalmazással foglalkozó cégnél, ugyancsak orvoslátogatóként helyezkedett el. Ezzel volt munkáltatója jogos gazdasági érdekét sértette, így nem követelhette jogszerűen a szerződésben kikötött összeget - mondta ki a munkaügyi bíróság. A felperes fellebbezett, de sikertelenül. A másodfokú ítélkező fórum is elutasította keresetét. A LB a felülvizsgálat során, a tényállás alapján rámutatott: a hosszabb ideje kialakult bírói gyakorlat szerint a jogos gazdasági érdek sérelmet szenved akkor is, ha a munkavállaló olyan vállalatnál helyezkedik el, amely azonos jellegű, de eltérő típusú termékeket forgalmaz. A felperes gyógyszergyártó, azaz konkurens céghez szegődött, ezért nem tarthat igényt a szerződésben megjelölt összegre, így elutasította a kérelmet.
