A hosszú várakozási idő, a zsúfolt, kényelmetlen váróterem miatt agresszívvé válhat a beteg.
Harmat György professzor, a Heim Pál Kórház főigazgatója, a Magyar Kórházszövetség képviseletében egy közelmúltban rendezett konferencián elfogadhatatlannak nevezte az ágazat dolgozóit érő gyakori támadást.
Nem vitatta, fogy az egészségügyben dolgozók száma, így az ápolásra, a törődésre, az odafigyelésre kevesebb idő jut, pedig néha egy ötperces beszélgetés a hozzátartozókkal sok problémát megelőzhetne.
Egy amerikai felmérésre hivatkozva elmondta: az orvosok 45 százaléka tart attól, hogy HIV fertőzött tű, vagy más eszköz kapcsán lesz beteg, 60 százalékuk attól fél, hogy súlyos gerinc-, vagy mozgásszervi sérülést szenved. A negyede a munka közbeni fizikai erőszaktól tart, 21 százaléknak a latex, illetve más anyagok miatti allergizálódást nevezte veszélynek, 19 százalékuk a kimerültésg miatti sérülést, autóbalesetet érezte komoly fenyegetésnek. Valóban ekkora a baj? Nos, Amerikában a kórházon belüli erőszakkal együtt évente több mint 5 millió egészségügyi dolgozót ér károsító hatás. Magyarországi felmérés szerint az amerikai kutatás eredményeihez hasonló atrocitásokat lehet tapasztalni.
Jellemző eset volt, hogy idős beteg szidalmazta a nővért, vagy éjszaka a gondozója haját cibálta, amikor az nem engedte, hogy a kórházból elbolyongjon. Egy pszichotikus beteg eltörte az ápolója karját, összekarmolta, megverte azt. Egy zavart családtag, akinek a kórházban meghalt az édesapja, a sürgősségi osztályon agyonlőtte a nővért és az asszisztenst, az éppen akkor ott dolgozó orvost pedig súlyosan megsebesítette.
Az egészségügy lényegesen különbözik más munkahelyektől, ahol egyébként a dolgozókat ért támadások elsősorban rablással végződnek. A rendelőintézeti, a kórházi erőszak akkor történik, amikor a betegek és a hozzátartozóik frusztráltak, sértettek, önkontrolljukat vesztettek.
Kik a legveszélyeztetebbek? Harmat György professzor summázata szerint valamennyi kórházi dolgozó az, de közülük is elsősorban a betegekkel, illetve a hozzátartozóikkal közvetlenül találkozók, vagyis az orvos, a nővér, a sürgősségi osztály dolgozója, a biztonsági őr, a technikai személyzet, a portás. Másként fogalmazva a beteg ellátásában közvetve vagy közvetlenül részvevők mindegyike.
Az erőszakra mindenképpen számítani kell a pszichiátriai-, a sürgősségi osztályokon és ambulanciákon, a geriátrián, a várószobákban, a folyosókon és sajnos a gyermekkórházakban. A támadás következménye enyhe vagy súlyos fizikai sérülés, átmeneti-, tartós munkaképtelenség, maradandó-, pszichikai károsodás, sőt halál is lehet. Negatív hatásként mindez rontja a munkamorált, emeli a munkaköri streszt, növetli a fluktuációt, csökkenti a bizalmat a vezetésben, jelentősen rombolja a munkakörülményeket.
Végül is mi az ami támadóvá tesz valakit? A hosszú várakozási idő, a zsúfolt, kényelmetlen váróterem, a szegényes környezet, a rossz körülmény, egyedül végzett rendelés, illetve vizsgálat, a nem megfelelő biztonsági feltételek, a gyakorlatlan személyzet, a hiányos felkészültsés az ilyen esetekre, a drog és alkohol abusus, szabályozatlan, szabad betegmozgás, a nem megfelelő kiszolgáló körülmények – lásd mosdó, parkolóhely, elkülöntítő hiánya stb.
Ha beteg vagy kísérője az orvosnak azt mondja, ''Mit beszélsz te, köcsög ?!!'', ott a folytatás sem ígérkezik békésnek. Ilyenkor ne maradjon egyedül a potenciális fenyegetővel, kimenekülési utat tartson szabadon, hogy az agresszor ne álhasson a dolgozó és az ajtó közé. Igen, megértést, együttérzést kell vele szembe mutatni, meg persze nyugatmat, mutatván, hogy a fenyegető viselkedés nem fogadható el. Tudnia kell, hogy a gyors mozgás, a hangos beszéd, a túl szoros közeledés, a testi érintés támadásra ingerelheti a másikat.
A toleránsabb légkör, az orvos-beteg kapcsolat helyreállítása, a bizalom erősödése a jelenlegi helyzeten sokat javíthatna a professzor szerint.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!