Szívinfarktus után sok, főképpen vesebeteg nem szedi pontosan a gyógyszereit.
A krónikus betegségben szenvedők gyakran elfelejtik bevenni a gyógyszereiket, ha többféle patikaszerre van szükségük, csak azt kapják be, ami éppen a kezükbe akad és azt sem pontosan akkor, amikor az orvosi tanács alapján kellene. Ez a tény régóta ismert: a gyógyszeripar a technika fejlődésével sok készítmény esetén elérte, hogy a gyógyító anyag napi egyszeri bevétellel, 24 órán keresztül kifejtse hatását, ezért akkor a reggelente bevett tabletta után napközben már nem kell a gyógyszerrel törődni.
Több vizsgálat igazolta, hogy a betegek jelentős részénél még ez sem oldja meg az állandó, folyamatos gyógyszerelés gondját. Mindehhez az is gyakori, hogy idős korban többféle betegség miatt van szüksége a betegnek gyógyszerekre, és a néha maréknyi tabletta összerendezése és bevétele nem könnyű feladat.
Wolfgang C. Winkelmayer amerikai kutató és munkatársai azt vizsgálták, hogy azok az idős vesebetegek, akiknek szívinfarktusa is volt, a következő három évben milyen pontosan szedik azokat a készítményeket, melyeket a szívgyógyász adott utókezelésre. A három leggyakrabban szükséges szívgyógyszerre vonatkozó adatokkal foglalkoztak.
Kétezernél több 65 évesnél idősebb ember sorsát követték három éven keresztül. A gyógyszerek bevételét nem a betegek megkérdezése alapján jegyezték fel, hanem a gyógyszerek kiváltását ellenőrizve értékelték: mindig, pontosan elhozták-e a páciensek a patikából a receptre fölírt készítményeket.
A három év során a betegek csak 50-60 százalékban vették be az előírt gyógyszereket. Meglepő tapasztalat: azok a betegek szedték a legpontatlanabbul a szívszereket, akiknek a vesekárosodása a legsúlyosabb volt. A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy a rosszabb veseműködésű, idős emberek között több a depressziós, gyakoribb a gondolkodási zavar vagy az emlékezet romlása.
Winkelmayer professzor és munkacsoportjának tanulmányát a Clinical Journal of the American Society of Nephrology közölte.