Egyszerűen csökkenthetők a sebészeti komplikációk

Becslések szerint 250 millió nagy sebészeti beavatkozást végeznek évente világszerte. A modern orvoslás ellenére is azonban az operációkat követő komplikációk a morbiditási és mortalitási statisztikák élén szerepelnek. „1%-os kórházi halálozási arányt feltételezve ez évi 2,5 millió halálesetet jelent világszerte, míg a műtétek kapcsán fellépő komplikációk aránya ennek ötszörösére tehető" - olvasható Horváth Alexanda, a Semmelweis Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinika munkatársa valamint kollégáinak nemrég az Orvosi Hetilapban publikált A betegbiztonság javításának lehetőségei nagy sebészeti műtétek perioperatív szakában című közös tanulmányában. A Semmelweis Figyelő ismerteti a tanulmány lényegét.

Az összefoglaló tanulmányban a szerzők négy területet emelnek ki a 2010-es Helsinki Deklaráció dokumentumából (amelyet közösen hozott létre a két legjelentősebb európai aneszteziológustársaság: a European Board of Anaesthesiology (EBA) és a European Society of Anaesthesiology (ESA)),és amelyek kis ráfordítással bevezethetők a hazai gyakorlatba is és egyértelműen előnyösek.

A műtéti ellenőrző lista hatékonysága
Már egy olyan egyszerű ölet is sokat segíthet, mint az ellenőrző lista. Ezt felismerve a WHO (Egészségügyi Világszervezet) 2007-ben megalakított egy szakemberekből álló csoportot, amelynek az volt a feladata, hogy megalkossanak egy olyan ellenőrzőlistát, amelynek célja a szövődmények előfordulásának csökkentése, a műtétek biztonságosabbá tétele volt. Ennek eredményeképpen a sebészekből,aneszteziológusokból, a perioperatív ellátásban részt vevő nővérekből és a kapcsolódó tudományágak szakértőiből álló munkacsoport megfogalmazott egy 19 pontból álló műtéti ellenőrző listát.

„Az eljárás azon alapvető gyakorlati teendők ellenőrzésére szolgál, amellyel az operációban részt vevő szakterületek feladatai mellett a hatékony csapatmunka is szavatolható. Az ellenőrzés a műtéti folyamat három kritikus pontján alkalmazandó: az anesztézia bevezetése előtt, közvetlenül a sebészi bemetszés előtt és a beteg műtőből való távozása előtt" – áll a tanulmányban.

Bíztató eredmények
A WHO vizsgálatában összesen nyolc, társadalmi-gazdasági szempontból különböző kórházból közel 4000 beteg esetében használták az ellenőrző listát. Az eredmények nagyon pozitívak voltak, összességében átlagosan 36%-kal csökkent mind a posztoperatív komplikációk előfordulása, mind a halálozási arány.

„A szövődmények kialakulásának gyakorisága (úgymint: akut veseelégtelenség, transzfúziót igénylő vérzés, szívmegállás, 24 órát meghaladó kóma, mélyvénás trombózis, infarktzs, nem tervszerű intubáció és 48 órát meghaladó lélegeztetés, tüdőgyulladás, tüdőembólia, stroke, a műtéti terület elfertőződése, szeptikus sokk, SIRS, érgraft-elégtelenség, reoperáció) 11%-ról 7%-ra, a halálozási arány 1,5%-ról 0,8%-ra csökkent. A kórházak anyagi ráfordítását figyelembe véve a magasan finanszírozott helyeken 10,3%-ról 7,1%-ra, az alacsonyabban finanszírozottaknál 11,7%-ról 6,8%-ra csökkent a komplikációk kialakulása, míg a halálozás a több pénzből gazdálkodóknál 0,9%-ról 0,6%-ra, a kevesebből gazdálkodóknál pedig 2,1%-ról 1,0%-ra változott." - olvasható a tanulmányban.

A fertőzések elkerülése
A szövődmények azonban a műtét során, vagy után keletkező fertőzések miatt is kialakulhatnak, és a modern sebészi technikák ellenére mind a mai napig magas a műtéti infekciók előfordulási aránya. Nagy részük azonban a szakemberek szerint elkerülhető lenne. Egy közelmúltban megjelent összefoglaló tanulmány szerint bizonyos ajánlások betartásával ugyanis mérsékelhető lenne ez a kockázat is. Ezek a következők. operáció előtti bőrtisztítás; haj és szőrzet eltávolítása; ún. op site kötszer használata; helyi és szükség esetén szisztémás antibiotikumok használata; testhőmérséklet-szabályozás és oxigénterápia.

Folyadékterápia is hasznos lehet
A tanulmány a célorientált folyadékterápia hasznára is kitér, amely ma szintén nem része a hazai rutingyakorlatnak. (A célorientált folyadékterápia szív/perc/térfogat és ehhez kapcsolódó paraméterek - a verőtérfogat, a leszálló aortában mérhető áramlási sebesség, szívfrekvenciával korrigált áramlási idő - által meghatározott intravénás folyadék és inotrop terápia szinonimájaként határozható meg). A szakemberek szerint ugyanis „a perioperatív időszakban történő alkalmazása jelentősen javítja a nagy sebészeti műtéten átesettek betegségének kimenetelét".

Táplálás műtét előtt és után
Bár régóta ismeretes, hogy a beteg tápláltsága a műtét előtt és után egyaránt növelheti vagy csökkentheti a morbiditási és mortalitási statisztikákat, a tápláltsági állapot felmérése jelenleg Magyarországon nem tartozik a rutinbeavatkozások közé. Nem egyszerű feladatról van szó, még a megfelelő kalóriabevitel-meghatározás mellet is gondot okoz az intenzív osztályon fekvő betegek táplálása a páciens korábbi alultápláltsága vagy éppen emésztőszervi problémák miatt.

A kórházba kerülő betegek alultápláltságának felmérésére az úgynevezett Malnutrition Universal Screening Tool (MUST) szűrés ajánlott. „Megállapítható, hogy a nagy sebészeti műtétre kerülő betegek adekvát táplálása kulcsfontosságú a sikeres kimenetel biztosításában. Az ASPEN-ajánlás szerint a kiszámított célkalória 50–65%-ánál több kalória bevitelét kell megcéloznunk annak érdekében, hogy klinikailag az enterális táplálás előnyös hatását érhessük el a kórházi ápolás első hetében. A korai enteralis táplálás pozitívan befolyásolja a súlyos betegek állapotát, míg a parenteralis beviteli mód önmagában csak hét–tíz napot meghaladó táplálás esetén mutatkozik előnyösnek. A kombinált enteralis és parenteralis táplálás nem jelent előnyt a betegek számára." - olvasható a tanulmány táplálással foglalkozó részében.

Nem csak a megfelelő sebészei beavatkozás, hanem a műtét előtti és utáni ellátás is nagyon fontos tehát. „A jól szervezett perioperatív (műtét körüli) ellátás kulcsfontosságú szerepet tölt be a betegbiztonság javításában" – összegzik megállapításaikat a szerzők.

(Az eredeti közlemény itt érhető el: Horváth A. et al: A betegbiztonság javításának lehetőségei nagy sebészeti műtétek perioperatív szakában. Orvosi Hetilap 2012. 37. szám. 1447–1455.)