Egyelőre nem az elvándorlás, hanem inkább a kiöregedés okozza a hiányt.
Hogy hány magyar orvos dolgozik vagy kutat Nyugat-Európában, nem tudni, de azt igen, hogy tavaly május elseje óta a Magyar Orvosi Kamara összesen 1012 doktornak adott ki az unió más országaiban való munkavállaláshoz szükséges „igazolást a jó hírnevéről" (vagyis arról: semmi nem tiltja, hogy praktizáljon). A távozók listáját - így tudja a MOK - az altatóorvosok vezetik.
A legtöbben nem saját szakállukra, hanem közvetítő révén kerülnek ki. Hogy ez az utóbbiaknak mekkora üzlet, azt nem tudni pontosan, de hogy nem kis pénzről lehet szó, az sejthető. Már csak abból is, hogy a Metaforum Központ Kft. egyik hirdetése kétszemélyes retúr repülőjeggyel kecsegteti azt, aki Angliában elhelyezhető személyt ajánl a cég figyelmébe.
A Metaforum vezetője, Aszalós Zoltán szerint mintegy 400 magyar orvos rendelkezik a brit orvosi kamara regisztrációjával, de legföljebb 150-en praktizálhatnak a szigetországban. Svédországban - tudtuk meg az ottani Egészségügyi és Népjóléti Bizottság igazgatójától, Sören Lindrothtól - az EU-csatlakozás óta 121 magyar orvos kapott praktizálási engedélyt, azt viszont nem tudni, hányan dolgoznak (még) kinn. Becslések szerint Ausztriában és Németországban is hasonló nagyságrendű a magyar orvosok száma.
A hazai egészségügyben már így is közhelyszámba megy a „nagy orvoshiány", bár ha megnézzük az orvossűrűséget az EU tagállamaiban (lásd ábránkat), Magyarország egyáltalán nem áll rosszul. Számos szakértő szerint egyszerűen arról van szó, hogy idehaza az orvosokkal végeztetnek el sok olyan feladatot is, ami másutt a segédszemélyzet dolga.
Egyelőre nem az elvándorlás, hanem inkább a kiöregedés okozza a hiányt. A nagy kérdés, hogy lesz-e utánpótlás: a medikusok és a fiatal orvosok jó része ugyanis nem idehaza képzeli el az érvényesülést. A Magyar Rezidens Szövetség és a Semmelweis Egyetem közös, még folyó felmérésének eddigi eredményei szerint a szakorvosjelöltek kétharmada külföldön szeretne dolgozni.