Kétszeresére nőtt a petefészekrák túlélési aránya, miközben előfordulásának a gyakorisága utolérte a leggyakoribb nőgyógyászati daganatokét.
 |
Dr. Szánthó András szülész-nőgyógyász, klinikai onkológus, a SE I. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, Nőgyógyászati Onkológiájának vezetője mondta ezt Kaposváron a Weborvosnak , a Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézet jubileumi tudományos ülése kapcsán.
Hozzátette: a pozitív eredmény ellenére sem lehet felhőtlen az örömünk, hiszen a petefészekráknak a nőgyógyászati daganatokhoz viszonyított előfordulása ugyanezen időszak alatt utolérte a leggyakoribb nőgyógyászati daganatok, a méhnyak-és a méhtest-rák előfordulási gyakoriságát. A legutóbbi adatok szerint hazánkban mindhárom rosszindulatú nőgyógyászati daganat valamivel több, mint ezer új esetben fordul elő évente.
Véletlenszerű daganat- felismerés
Az alattomosan, szinte észrevétlenül kialakuló petefészekrák korai felismerésének és hatékony terápiájának legújabb lehetőségeiről érdeklődve dr. Szánthó András szükségesnek tartotta hangsúlyozni: a hetvenes években beindult úgynevezett cervix-program - melynek lényege az volt, hogy valamennyi nőgyógyászati vizsgálat egyben méhnyakrák- szűrés is legyen - kiegészülve a napjainkban zajló népegészségügyi programmal azt eredményezte, hogy a 30 éve még leggyakrabban előforduló nőgyógyászati daganatok száma, ha nem is a kellő mértékben, csökkent.
Tekintettel azonban arra, hogy a petefészekrák szűrésére a világon sehol sincs lehetőség, korai felismerésében ugyancsak előrelépést jelentene, ha a nők évente – behívóval, vagy anélkül - részt vennének a nőgyógyászati rákszűrésen.
- Úgy gondolom, hazánkban nagy hagyománya van annak, hogy nőgyógyász szakorvos és ne a háziorvos, vagy egy szakdolgozó vegye le a mintát, hiszen a nőgyógyász többek között megtapintja a petefészkeket is, észreveheti a szeméremtesten lévő elváltozásokat, süllyedéses eltéréseket, vizelettartási rendellenességeket, melyek ugyan nem tartoznak szorosan a rákszűrés fogalmába, de felismerésük hozzátartozik a nők egészségvédelméhez. A legtöbb nőgyógyászati daganatnál azévenkénti vizsgálat elég ahhoz, hogy felismerjük a korai stádiumban lévő daganatot – mondta a részlegvezető főorvos.
- A petefészekrák előfordulási gyakorisága miatt az idősebb, hatvan év körüli korosztálynak különösen ajánlott az évenkénti rákszűrés. Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy már húszéves nőnél is diagnosztizálták ezt a daganatfajtát. A gondot az jelenti, hogy a petefészekrák esetében egyáltalán nincs mód a szűrésre. Nehezíti még a korai felismerést a kialakulását kísérő bizonytalan tünet együttes – haspuffadás, székelési szokások megváltozása, bizonytalan, diffúz hasi érzékenység – mely nem adhat megfelelő figyelmeztető jelzést a nőnek. A nőgyógyászati vizsgálatoknál, a petefészkek területének megtapintásával tehát már csak egy bizonyos méretnél nagyobb daganatot tudunk kimutatni. Mindezek szerepet játszanak abban, hogy ezen felfedezett daganatoknak a 70-75 százaléka az előrehaladott, III.-IV. stádiumban van, így kezelésük sem olyan eredményes, mintha korábban felismertük volna.
Kiderült: a korai stádiumban lévő petefészekrákra leggyakrabban véletlenszerűen, egyéb panaszok miatt végzett ultrahang-vizsgálatnál derül fény. Ezzel, és egy adott, pozitív eredményt kimutató laboratóriumi tumormarker vizsgálattal felismerhető ugyan és diagnosztizálható a petefészekrák, ám ezek az eljárások - dr. Szánthó András szerint - sehol a világon nem minősülnek szűrésnek.
- Jó hír ugyanakkor, hogy a napjainkban használatos, korszerű, úgynevezett színkódolt utrahang- vizsgálat képes arra, hogy nem csak a szerkezeti eltéréseket, hanem az áramlási, keringési viszonyokat is jelezze. S miután a jóindulatú és a rosszindulatú daganatok ereződése és áramlási viszonyaik különbséget mutatnak, mód van rá, hogy a műtét előtt felismerjük a daganat jellegét.
Megfelelő helyen, megfelelő kézzel
Ennek azért van nagy jelentősége, mert a beteg sorsát meghatározza, hogy milyen műtéten megy keresztül; hol történik és milyen fokú ez a beavatkozás.
- Amennyiben tudjuk, hogy a feltárás nyomán rosszindulatú daganat várható, úgy az a szerencsés, ha a beteg olyan helyen kerül műtétre, ahol évente nagyobb számban operálnak ilyen eseteket - mondta.
- Ha ugyanis az optimális körülmények között, jól elvégzett műtét után nem marad vissza daganat, akkor a kiegészítő kemoterápiás kezeléssel lényegesen jobb eredmény érhető el.
A választás lehetősége adott; a petefészekrákos betegek kezelését az OEP-pel történt megegyezés alapján kezdetben kilenc, ma már megközelítőleg harminc, külön gyógyszerkeretből finanszírozott, országos központban, a legnagyobb gyakorlattal rendelkező szakemberek végzik. Ez szerencsés, a jövőben is követendő döntésnek bizonyult, hiszen az ilyen esetek jelentős része ma már ezekbe, a költség-hatékony kezelést biztosító, megfelelő műtéti háttérrel és gyógyszeres terápiával rendelkező intézetekbe kerül.
- Úgy véljük – s ebben az onkológus- és nőgyógyász- szakma is egyetért –, hogy szerencsésebb lenne, ha a nőgyógyászati onkológiai műtéteket néhány, erre a legmegfelelőbben felkészült, kiemelt, nagy intézetben végeznék. Már történtek lépések, hogy meghatározzuk, melyek azok a szakmai minimum-feltételek, amelyek egy osztályt a nagyszámú daganatos betegek ellátására minősíthetnek – mondta dr. Szánthó András.
Műtét- kemoterápia-műtét
Kiemelte: a petefészekrák kezelésében jelenleg az operáció határozza meg a beteg további kilátásait, mert a visszamaradt daganat nagysága az egyetlen olyan prognosztikai faktor, amit a műtétet végző sebészorvos változtathat, a többi adott.
Míg azonban a korszerű onkológiában a stádiumhoz illesztett terápia a jó megoldás, mert, ha a beteget alulkezeljük, akkor eredménytelen marad a beavatkozás, túlkezelésnél pedig az életminősége lesz rosszabb, addig a petefészekrák esetében ez az elv nem követhető, mert a cél, a minél több daganatszövet eltávolítása.
A minimál- invazív sebészetnek a petefészekrák terápiájában rejlő lehetőségeiről, érdeklődésünkre, azt mondta: a laparoszkópos módszert a daganatsejtek nagyobb szóródási esélye miatt annak ellenére sem javasolják az onkológiai gyakorlatban, hogy ma már olyan korszerű technikával dolgozhatunk, amely lehetővé teszi, hogy mintegy zacskóban, emeljük ki a daganatot.
- Miután tanítjuk is, hogy a petefészekrák a hasüreg betegsége, nem csak a petefészeké, szerencsésebb, ha nagy feltárás mellett áttekintjük a környező hasi szerveket, a beleket és a hashártyát is – erősítette meg.
Megtartó sebészet és génterápia
A teljes csonkolással járó műtét különösen a fiatal, családtervezés előtt álló nőknél nagy traumát, visszafordíthatatlan állapotot idézhet elő. Ennek kivédési lehetőségeiről elmondta: amennyiben a rákos folyamat a jól meghatározható I. A stádiumban van, azaz, a petefészekre lokalizálódott, szóba jöhet a nem beteg petefészket megtartó, konzerváló sebészeti eljárás is. Ez azonban mindenképpen egyedi, individuális elbírálást és folyamatos ellenőrzést kíván a daganat kiújulásának megelőzése és annak érdekében, hogy a fiatal nő a későbbiekben esetleg gyermeket is tudjon vállalni.
Megtudtuk még: az operációt követően minél korszerűbb, szükség esetén ismételt gyógyszeres kezelést, s megfelelő utánkövetést igényel a beteg.
A különböző gyógyszer-kombinációk között, az első vonalbeli kezeléseknél a világon mindenütt klasszikusnak tekinthető és nagyon eredményes a taxánoknak platinával történő alkalmazása. A daganat-kiújulás megakadályozása érdekében azonban újabb és újabb kombinációkra van szükség.
A petefészekrák kezelésének stratégiáját tehát a műtét és a kemoterápia, majd ismét a műtét és a kemoterápia jelenti. Ezzel érhető el az öt éven túli tünetmentesség, s ennek eredménye az is, hogy napjainkra 20 százalékról 42 százalékra emelkedett a túlélési arány.
Az optimális betegkövetésnél is az lenne a szerencsés gyakorlat, ha az operált beteget ugyanaz az intézet követné, amelyik kezelte – mondta hozzátéve: a petefészekrák teljes eltávolítás esetén is a háromhavonkénti ultrahangos vizsgálatot javasolja a visszamaradt területek ellenőrzésére. Az úgynevezett CA 125 tumormarker- vizsgálat ugyanis csak akkor nyújt lehetőséget a nyomonkövetésre, ha már a diagnózis felállításakor emelkedett értéket mutatott. Amennyiben ez az emelkedett érték a műtét és a kezelések során normálisra csökken, úgy egy későbbi, ismételt emelkedés felveti a daganat kiújulásának gyanúját. Egyéb esetben a CT, MR vagy PET-CT igazolhatja a kiújulást.
A génterápiának a petefészekrák kezelésében várható lehetőségeiről szólva azt mondta: nagyon kis százalékban léteznek bizonyos familiáris típusú petefészekrákok, melyeknek kialakulásában egy adott onkogénnek van szerepe. A daganatok kezelésében szóba jöhetnek majd az ér-újraképződést és a metasztázis kialakulását gátló gyógyszerek. Ezeknek már folyik a klinikai vizsgálata, s abban reménykednek, hogy újabb áttörést hozhatnak a petefészekrák terápiájában.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!