Egyesült Királyság: az egészségügyi dolgozók migrációjának egyik fő célországa.
Egyes területeken – így pl. a kórházi ellátás terén – az NHS következetesen a bevándorlókra támaszkodott, miközben az ápolók és az általános orvosok esetében a hazai hiány mértékétől függően ingadozott a külföldi munkavállalók alkalmazása. Ma az orvosok egyharmadát, a nővéreknek pedig egytizedét alkotják a külföldi képzettségű szakemberek.
Beáramlás
1988-ban az összes regisztrált orvos 34,5 százaléka volt külföldi származású (57 575 fő), 2008-ban pedig a 36,8 százaléka (91 064 fő). A bevándorlók mintegy negyede az Európai Gazdasági Térségből érkezett, háromnegyede pedig a világ más részeiből. Az EU-15 országok közül Németországból érkeztek a legtöbben: 2008-ban 3 201-gyel több német származású orvost regisztráltak, mint 20 évvel korábban. Írország továbbra is a főbb küldő országok egyike, bár a számadatok csökkenést mutatnak.
Az új tagállamokból pedig folyamatosan nő az érkezők aránya. 2008-ban az EU-15-ből 1 166, az EU-12-ből pedig 970 orvos érkezett az Egyesült Királyságba.
Az Egyesült Királyságban a külföldön képzett, regisztrált nővérek és szülésznők száma 2008-ban 86 947 volt, akik az összes regisztrált nővér és szülésznő 12,9 százalékát tették ki. Az összes nővér és szülésznő csupán 1,3 százaléka érkezett az Európai Gazdasági Térségből, míg a világ többi részéből (elsősorban a Fülöp-szigetekről, Ausztráliából, Dél-Afrikából, Nigériából, Zimbabwéből, Új-Zélandról és a Nyugat-Indiai- szigetekről) 11,6 százalék. Ugyanakkor az Európából érkező egészségügyi szakemberek aránya növekedést mutat 2003 óta, különösen az új tagországokból. 2008-ban az újonnan regisztrált nővérek és szülésznők közül 437 érkezett a régi, 932 pedig az új tagállamokból.
Az egyes szakmákat illetően is különböző a külföldi munkaerő aránya. Úgy tűnik, hogy a fogászat, a szülésznői szakterület és az általános orvoslás terén nagyobb mértékben alkalmaznak európai bevándorlókat, különösen a 2006-os korlátozások bevezetése óta. Az Európai Gazdasági Térségben képzett szakemberek számában az utóbbi 10 évben jelentős növekedés volt tapasztalható, de számarányuk továbbra is alacsonyabb, mint a többi régióból érkezőké.
Az Egyesült Királyságba irányuló migráció fő hajtóerejét a származási országgal szembeni jobb gazdasági és karrierlehetőségek jelentik. Ez a fejlődő országokból, és az EU-15-ből érkező migránsokra egyaránt érvényes. Emellett gyakran az is szerepet játszik, hogy a bevándorlók a családjuknak kívánnak jobb életkörülményeket biztosítani, vagy a származási országba való hazautalások, vagy az Egyesült Királyságban való letelepedés révén. Nyelvi és kulturális vonatkozások szintén közrejátszanak az Egyesült Királyságban való munkavállalásban.
Kiáramlás
Az Egyesült Királyságból kivándorló egészségügyi szakemberek száma lényegesen csekélyebbnek tűnik, mint a beáramlóké, de kevés adat áll rendelkezésre erre vonatkozóan. A minősítési kérelemigazolások és a Jó Hírnév Tanúsítványok (Certificates of Good Standing, CGS-ek) csak közelítést adnak a kiáramlásra vonatkozóan, mivel nem a valós migrációt tükrözik, hanem csak az elvándorlási szándékot.
2007. november és 2009. május között összesen 9820 CGS-t adtak ki a külföldön dolgozni szándékozó orvosok részére. Az ápolók és szülésznők közül 8 070-en kérvényezték a minősítés érvényesítést 2002-2003 folyamán, 2009-2009 között pedig 11 178-an. A kérvényezők többsége Írországban, Spanyolországban és Franciaországban kíván munkát vállalni. Az Európán kívül térséget tekintve a fő célpontok Ausztrália, Új-Zéland, USA, Kanada és a Közel-Kelet, valamint néhány afrikai ország. Azt azonban nem lehet tudni, hogy az emigránsok körében milyen arányban vannak az Egyesült Királyság állampolgárai, illetve olyan bevándorlók, akik hazatérni szándékoznak, vagy továbbutazni egy harmadik országba.
Az egészségügyi rendszerre gyakorolt hatások Az Egyesült Királyság bevándorló munkaerő iránti nyitottsága révén sikerült csökkenteni a betöltetlen állások arányát, ami hozzájárult a várólisták csökkentéséhez is. A mobilitás elősegítette az egészségügyi szakemberek oktatására és posztgraduális képzésére fordított hazai kiadások csökkenését is.
Politikai megoldások
A brit kormány 1998 és 2006 között erőteljes egészségügyi munkaerő-fejlesztésbe kezdett, de a képzési kapacitás növelése önmagában nem bizonyult elegendőnek. Ezt követően célzott nemzetközi toborzásba kezdtek, melynek során számos külföldi egészségügyi dolgozót toboroztak magánkórházakba, ápoló otthonokba és a szociális ellátás területére. 2006-ban azonban korlátozásokat vezettek be a bevándorlásra, mivel a képzési létszám korábbi növelése következtében nőtt a hazai egészségügyi szakemberek száma is.
Az európai régióban a brit kormány toborzási megegyezéseket írt alá, egy-egy szakembercsoportot célozva: például az általános orvosokat, ápolókat és gyógyszerészeket Spanyolországban, nővéreket Görögországban, nővéreket és háziorvosokat Németországban, kórházi orvosokat és háziorvosokat Olaszországban és Ausztriában, háziorvosokat Franciaországban.
Fontos megjegyezni, hogy a politikai döntéshozók az egészségügyi szakemberek toborzását elsősorban a munkaerő abszolút számadatainak befolyásolására alkalmazták, mintsem a földrajzi egyenlőtlenségek kiküszöbölésére. Ezen felül, a munkaerő-tervezés nem küszöbölte ki a ciklikus hiányt/többletet, valamint a kevésbé népszerű szakterületek és földrajzi térségek munkaerő-toborzási és megtartási problémáit.
Létrehoztak egy munkaerő-tervezési központot, amely biztosítja a kapacitások megtervezését minden szinten. Országos szinten, a Munkaerő Felülvizsgálati Csoport biztosítja az éves bizonyítékot a Belügyminisztérium Migrációs Tanácsadó Bizottsága számára, amely felülvizsgálja a betöltetlen állások listáját. Ez az együttműködés lehetővé teszi a jobb átláthatóságot az egészségügyi dolgozók mobilitása, valamint az NHS munkaerő-elemzése és tervezése között.