Kik lettek az Év Orvosai?

A Tegyünk Együtt az Egészségünkért Alapítvány által tavaly szeptemberben meghirdetett pályázat díjazottjai Fábián Ferenc debreceni onkológus, Németh Lajos szekszárdi sebész és Tóth Árpád belgyógyász-hematológus. Az Astellas-díjat kedden adták át Budapesten.

Berencsi György, a pályázat főszervezője közölte: a döntőbe jutott 27 történetre összesen 8 ezer 82 szavazat érkezett, s a www.dijazorvosokert.hu weboldalt naponta százával keresték fel a látogatók, hogy elolvassák az orvos és beteg kapcsolatát bemutató történeteket. A főszervező elmondta: felvették a kapcsolatot a jelölt orvosokkal, akiknek nagy része már hallott a pályázatról, s mindegyikük emlékezett arra a betegre, aki a történetet beküldte. A szervezők által felkeresett orvosok úgy nyilatkoztak, hogy számukra természetes volt az emberi kapcsolatot kiépítése a beteggel. Berencsi György hangsúlyozta: az elismerés célja visszajelzést adni azoknak az orvosoknak, akik a szakmai kérdéseken túl energiát fordítanak a betegekkel való foglalkozásra is.

Csak jó ember lehet jó orvos. A pályázatra beérkezett történetek ahhoz is kellenek, hogy megértsük, mi az orvosi hivatás - mondta Medgyaszai Melinda egészségpolitikai szakállamtitkár a díjátadón. A betegek szeretete és kitartása adja ezt az elismerést - fogalmazott Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke, aki szerint a díjat az is felértékeli, hogy bizonyítja, még nem rendült meg az emberek közötti bizalmi kapcsolat.

A tavaly ősszel meghirdetett kezdeményezésre csaknem 300 pályázat érkezett, amelyekkel betegek, betegségükből felgyógyult emberek jelölték orvosukat Astellas-díjra, immár harmadik alkalommal. A közönség a zsűri által a döntőbe juttatott 17 orvos 27 történetére szavazhatott.

Dr. Fábián Ferenc, a debreceni Kenézy Kórház Onkoradiológiai Osztály osztályvezető-főorvosa volt 2002. 04. 02-től 2009 áprilisáig. 2009. októbertől a gyulai Pándy Kálmán Megyei Kórház Onkológiai Centrumában dolgozik főorvosként. 2002-től posztgraduális képzéskeretein belül rezidenseket, szakorvos jelölteket és családorvosokat oktat onkológiából. Úgy gondolom, hogy ez a legnagyobb megtiszteltetés egy orvos számára, hiszen így kapunk visszajelzést arról, hogy elismerik és tisztelik munkánkat. Sok kollegámmal együtt nagyon lelkiismeretesen dolgozunk, de úgy érzem, sajnos a jó dolgok nem kapnak olyan publicitást, mint a kevésbé jók, ezért is nagyon örülök ennek a díjnak. Személy szerint majdnem 20 éve foglalkozom daganatos betegek gyógykezelésével és tudom, hogy a maximális szakmai tudás mellett legfontosabb, hogy a betegeinkkel szemben mindig a legnagyobb humánummal és tisztelettel legyünk." – mondta Dr. Fábián a díj átvételekor.

Részlet a nyertes történetből, amelyet Kövér Gyuláné, hajdúböszörményi lakos írt az onkológusról:
„…Ekkor dr Fábián Ferenc főorvos úr megértette velem, hogy nem lesz semmi baj, meg fogok gyógyulni, csak nekem is akarni kell. A biztató szavai még most is a fülemben csengenek, látszott nem én vagyok az egyetlen ilyen betege, ezt később példákkal is alátámasztotta. Volt neki egy olyan megnyugtató és őszinte beszéde, amit abban a lelkiállapotban fel is tudtam fogni, megéretni mivel jár és járhat a betegség kimenetele…Dr. Fábián Ferenc főorvos úrnak köszönhetem az életemet. Azt a tudatot, hogy meg kell gyógyulnom, ő táplálta belém! Elmondta, hogy kemoterápia után műtét és utána sugárkezelés, mindvégig figyelemmel kísérte a gyógyulásomat, ezért míg élek hálás maradok neki… Ő harcolt akkor is velünk, amikor fel akartuk adni."

Dr. Németh Lajos, sebész adjunktus szekszárdi lézer ambulanciáján érrendszeri megbetegedésben szenvedő betegeket gyógyít 1996 óta. Magánműtőjében több mint 17 éve foglalkozik „lézer sebészettel", ahol számos egyedi műtéti eljárást dolgozott ki: 24 órás sebészeti eljárást is megelőzve már a műtétet követően azonnal távozhat a beteg otthonába – teljes biztonsággal – jó néhány sebészeti megbetegedés sikeres műtéte után. „Nagyon fontosnak tartom, hogy a beteg első találkozáskor olyan orvost találjon, akinek a szavaiból, tekintetéből érzi azt a közelséget, közvetlenséget és kisugárzást, amelytől teljesen nyitottá válik, mindent elmond orvosának, így hamarabb eljutunk a diagnózisig, sokkal könnyebben és eredményesebben tudunk gyógyítani." – fejezte ki gondolatait Dr. Németh az orvos-beteg közötti bizalmi kapcsolat fontosságáról.

Idézet a történetből, amellyel Marton Hajnalka, jelölte Németh Doktort a pályázaton:
„Amikor felkerestem a problémámmal az adjunktus urat, egy mosolygós megnyugtató szempár üdvözölt, – s ekkor a félelmet és aggodalmat felváltotta bennem a bizalom, a biztonság és a nyugalom. Mélységesen meglepett a doktor úr kisugárzása, ami nem más, mint a fáradhatatlan a betegeiért mindent elkövető, tettvággyal, a szakma iránti szeretettel és tisztelettel rendelkező megszállott orvosé. A béke a nyugalom és a szeretet, tölti be az egész teret körülötte. Ilyet a több mint ötven évem alatt nem volt szerencsém megtapasztalni. A beavatkozást megelőzően mindent részleteiben elmondott, s ami számomra új és szembetűnő volt, amit szintén eddig nem tapasztaltam, orvos-beteg kapcsolatában, hogy valaki minden betegével egyformán, részletesen beszélgessen, az egész embert figyelje, ok, okozati összefüggéseket keressen a betegeit, megnyugtassa, és természetesen meggyógyítsa. A tapasztalatom, és a betegtársaim elmondása alapján az, – Ő az a megszállott orvos, akit bármikor bárki megkereshet, ha szükséges Ő megy a betegeihez, és mindent elkövet annak érdekében, hogy betegeivel a gyógyulás célállomására érkezzen. Véleményem szerint a diagnosztizáló képessége páratlan és tökéletes. A fő eszköze nem a tünetmentesítés, hanem a betegség meggyógyítása. Szerintem ez az igazi orvoslás. Újra az egészségesek táborához tartozom, ha bármi problémám adódik minden esetben, kikérem adjunktus úr véleményét, javaslatát. Nem tudok elég hálás lenni a Jóistennek, hogy sikerült megtalálnom a Németh doktort."

Dr. Tóth Árpád Gábor, 1977-től a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház II. Belgyógyászat és Hematológiai Osztályán dolgozik belgyógyász-hematológusként – 2006-tól adjunktusi titulussal. Tóth Doktor a Pécsi Orvostudományi Egyetemen végezte tanulmányait. Az osztállyal kialakult szoros kapcsolat már 1989-ben kezdődött, amikor is nyári szünetben segédápolói munkakörben szintén itt dolgozott. „Köszönet először azért a sok szeretetért, melyet ilyen formában adtak vissza betegeim. Köszönet a megerősítésért, hogy úgy érzik, jó úton járok. Én belül mindig úgy érzem, lehetne még egy kicsit jobb. Be kell vallanom, hogy a jó orvos-beteg kapcsolat titka nem csak az orvosban rejlik. Bár kell hozzá egy önzetlen „kapitányi" szellemiség, érezni a beteg hajóját és ismerni a tengert, hogy együtt partot érjenek. De ez önmagában mit sem ér a környezetemben dolgozó rengeteg gondos kolléga és nővér nélkül, akik segítő keze, és vigyázó szeme nap, mint nap elengedhetetlen a gyógyuláshoz, kölcsönös bizalomhoz" – szólt meghatódva Dr. Tóth Árpád Gábor.

A Tóth Doktorról szóló díjazott történetet a Babót településén élő Póczáné Magyar Éva jelölte a pályázaton:
„…Emberként bánt velem még akkor is, mikor vádaskodtam, vigasztalt, bátorított. A rendszeres viziteken kívül, minden nap meglátogatott, még hétvégén is, pedig nem volt ügyeletes. Olyan beavatkozásokat, amit hivatalból nem neki kellett volna elvégezni, ragaszkodásom miatt kérésemre szívesen elvállalta… Augusztusban megtörtént az őssejt gyűjtés, nagyon rossz állapotban voltam. Váratlanul látogatóm érkezett. Meglátogatott Budapesten, és én rögtön másképp láttam a világot. A megjelenésével újra erőre kaptam. Sokszor mondta, az orvos nem a mosolyával gyógyít. Erre én azt válaszoltam, hogy sokszor többet ér, mint a gyógyszer. A bizalmam vele szemben még jobban megerősödött. Szeptember 21-én megtörtént az őssejt beültetés. Újabb 4 hetes Budapesti tartózkodásom alatt megint felkeresett, hogy erőt adjon. Most már itthon erősödöm, de a kezemet most sem engedte el. Kontrollra hozzá megyek, neki elmondhatok bátran mindent, minden kérdésemre választ kapok… Ő mindenképp, hisz a hosszú időszak alatt ember tudott maradni, és nem a pénz motiválta. Az emberségén kívül kiemelném, hogy kihívásnak tart minden betegséget, és az eredményességért mindent meg is tesz. Több olyan beteggel találkoztam, aki szintén hasonló problémákkal küzd, vagy küzdött, velük ugyan ilyen emberséggel és szakmai hozzáértéssel bánt…"