Rihmer Zoltán professzornak ítélték oda az idei Dr. Szabó György-díjat, amelyet ma vehetett át.
Rihmer Zoltán pszichiáternek, a Semmelweis Egyetem egyetemi tanárának ítélték oda a Hemingway Alapítvány Dr. Szabó György-díját, amely az orvostudomány területén kimagasló érdemeket szerzett hazai szakemberek elismerésére szolgál. Az elismerést George Hemingway magyar származású amerikai üzletember adta át pénteken Budapesten.
A Hemingway Alapítvány 1998-ban alapította a neves orvosprofesszorról elnevezett díjat, amelyet évente a kuratórium döntése alapján egy-egy kiemelkedő személyiségnek adományoznak. Az idén a kuratórium Vízi E. Szilveszter akadémikus vezetésével egyhangúlag Rihmer Zoltánnak ítélte oda az elismerést, amellyel egymillió háromszázezer forint ösztöndíj jár.
Mint Vizi E. Szilveszter kiemelte, George Hemingway a díj megalapításával a mecenatúra hagyományát elevenítette fel Magyarországon. A Dr. Szabó György-díj rangot vívott ki, eddigi 12 díjazottja Halász Béla akadémikustól Kopp Mária egyetemi tanárig a hazai orvostudomány legjelesebb képviselői közül kerültek ki. A sort méltán folytatja Rihmer Zoltán professzor, és díjazásával a kutatási területének fontosságát is elismerik.
"A civilizációs betegségek első számú célpontja az idegrendszerünk. A XXI. században mind a 200 milliárd idegsejtünket folyamatos támadás éri, ezért olyan sok például a depressziós" - fogalmazott Vizi E. Szilveszter.
"A depresszió és az öngyilkosság mélyebb kapcsolatának a feltárásán dolgozom, olyan rizikófaktorokat határolunk el, amelyek segítségével az öngyilkos magatartás a depressziós, szorongásos betegeknél előre jelezhető. Az öngyilkosság majdnem mindig pszichiátriai betegséghez kapcsolódik, de a pszichiátriai betegek döntő többsége sohasem lesz öngyilkos. Elsősorban depressziós betegekről van szó, ezeknek egy kis csoportjánál nagyon kell figyelni arra, hogy a betegség egy bizonyos stádiumában az illető a kórképből fakadó agressziót ne fordítsa önmaga ellen. Megfelelő kezeléssel az öngyilkosság az esetek döntő többségében megelőzhető" - mondta Rihmer Zoltán a kutatásairól az MTI-nek.
A felmérések alapján a magyarországi felnőtt lakosság 4 százaléka depressziós, a betegek fele szorul előbb-utóbb kórházi kezelésre. Az utóbbi kontingens 20-25 százalékánál egyéb pszichoszociális tényezők - munkanélküliség, családi és anyagi problémák, személyiségi tényezők, alkohol - hatására a depresszió autóagressziót válthat ki. "Ez az esetek igen nagy hányadában előre jelezhető" - magyarázta Rihmer Zoltán.
Mint kifejtette, a sokkal hatékonyabb terápia hatására 2009-ben fele annyi öngyilkos (2400) volt, mint 30 évvel ezelőtt, amikor 4800 ember vetett véget életének önkezével évente.
"Ez még mindig nagyon magas szám, amellyel Litvánia után az Európai Unióban a második helyen vagyunk, azonban ilyen nagymérvű csökkenés csupán három országban, Dániában, Észtországban és Németországban volt tapasztalható, Magyarország a negyedik. Összeurópai viszonylatban, ami egyben a világrangsor is, hiszen kontinensünkön magasabb az öngyilkosság, mint Amerikában, Kanadában, Új-Zélandon, Magyarország már az 5-6. Litvánián kívül Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország előzi meg. A magyarországi öngyilkosság magasabb volt, mint ezekben az államokban, nálunk jobban csökkent" - emelte ki a 63 éves egyetemi tanár.
Rihmer Zoltán klinikai és tudományos-kutatási területe a kedély- és szorongásos betegségek genetikai-biológiai, illetve klinikai-epidemiológiai vonatkozásai. Kutatási eredményeiről több mint 370 közleményben számolt be, illetve egy könyve és két szerkesztett könyve jelent meg, 61 könyv-, illetve tankönyv-fejezetet publikált.
Számos hazai és nemzetközi tudományos társaság tagja, illetve vezetőségi tagja, több hazai és nemzetközi folyóirat szerkesztőbizottsági tagja.
Három alkalommal részesült publikációiért a Magyar Pszichiátriai Társaság Nyírő Gyula Nívódíjában. Elnyerte a New York-i Columbia Egyetem és az American Foundation for Suicide Prevention által adományozott Brickell Suicide Research kitüntetést (1999), a Magyar Pszichiátriai Társaság Elnöki (Életmű) különdíját (2005), valamint a Nemzetközi Bipoláris Betegség Kutatása Alapítvány Aretaeus-díját (2010).