Számos diagnosztikai vizsgálat már helyben elvégezhető a készülékkel.
![]() |
A computer tomographia (CT), vagy számítógépes rétegvizsgálat a képalkotó diagnosztika viszonylag új, a napi klinikai gyakorlatban az 1980-as évek óta használatos módszere. Az úgynevezett hagyományos röntgendiagnosztikához hasonlóan a röntgensugár és az élő szervezet közötti fizikai kölcsönhatáson alapul. Ennek lényege, hogy az emberi test különböző szervei, illetve szövetei a röntgensugarat különböző mértékben nyelik el, és ezek a különbségek a felvételeken megjeleníthetoek.
A két módszer alapvető különbözősége abban rejlik, hogy a képalkotáshoz a CT vizsgáló- berendezés nagy teljesítményű számítógépet és speciális érzékelőket használ, amelyek, - a hagyományos röntgenhez viszonyítva- sokkal kisebb sugárelnyelődési különbségeket érzékelnek és jelenítenek meg. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy míg a hagyományos röntgenfelvételek segítségével csak az egymástól igen nagymértékben különböző sugárelnyelésű szövetek, szervek, mint: a csontok, tüdő és egyéb légtartalmú szervek jeleníthetők meg speciális festékanyag adása nélkül, a CT már a lágyrészek vizsgálatára is alkalmas. Ezáltal számos új terület, szerv, szervrendszer, illetve betegség vizsgálata lehetséges a CT-vel.
Különösen nagy jelentőségű, és a diagnózis alapját képezve a kezelést nagymértékben befolyásolja a CT-lelet az agyi érkatasztrófák (agyvérzés, szélütés), szinte valamennyi daganatos betegség, illetve súlyos sérültek ellátásában. Nem csupán ezen betegségek akut ellátásában nélkülözhetetlen ma már a CT vizsgálat, hanem ugyanilyen fontos szerepe van bizonyos krónikus betegségek, állapotok kezelésének tervezésében, kontrolljában.
A CT-technika, bevezetése óta folyamatosan, napjainkban pedig ugrásszerűen fejlődik. Ennek köszönhetően egyre "gyorsabb" és nagyobb geometriai felbontóképességű készülékek kerülnek nap mint nap a klinikai gyakorlatba. Különösen nagyot lépett előre a CT-technika az úgynevezett többszeletes készülékek üzembe állításával. Minél nagyobb ugyanis a gép "szeletszáma",- amely a hazánkban jelenleg üzemelő készülékek esetében 2-től 16-ig terjed-, annál nagyobb a geometriai felbontóképesség, illetve annál hosszabb területet vagyunk képesek megvizsgálni adott idő alatt.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyre kisebb elváltozásokat egyre pontosabban "látnak", valamint olyan szervek, szervrendszerek vizsgálatára is mód van, melyeket korábban csak a CT-nél veszélyesebb és a beteg számára megterhelőbb módszerekkel (például: katéteres angiográfia) tudtak kivitelezni. Így például a népbetegségnek számító érelmeszesedés, illetve érszűkületek kimutatása, kezelésük eredményességének lemérése ezekkel a többszeletes készülékekkel már rutin vizsgálatnak számít, most már a Dél-pesti Kórházban is.