Kritikus kérdések és új válaszok a rákkutatásban

Napjaink egyik legfontosabb sejtbiológiai problémája a sejtosztódás szabályozásában központi szerepet játszó sejtszervecske, a centroszóma-megkettőződés mechanizmusának pontos megismerése és megértése. Az ezt célzó kutatásokban jelenthet előrelépést az az eredmény, amely a Nature Cell Biology-ban jelent meg. A tanulmány egyik szerzője, Lipinszki Zoltán, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont munkatársa, aki az akadémiai intézményben önálló kutatócsoportot is alakít - számolt be a Magyar Tudományos Akadémia honlapja.

A világon az egyik vezető halálok a rák. Habár az elmúlt évtizedekben zajló kutatásoknak köszönhetően megkétszereződött egyes halálos rákbetegségek túlélési ideje, a kór ma is szedi áldozatait, korra, nemre vagy társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül. A WHO és a Cancer Research UK legfrissebb adatai szerint (1) 2012-ben megközelítőleg 14 millió rákos esetet diagnosztizáltak (2030-ra évi mintegy 23 millió új esetre számíthatunk), amelyből 8 millió halálos kimenetelű volt. Ezek a tények tovább növelik e kiszámíthatatlan és agresszív betegségtől való félelmünket, ugyanakkor felhívják a figyelmünket a megelőzés, a pontosabb megismerés és a hatékonyabb kezelés fontosságára is.

De mi is a rák? A rák olyan betegségek összefoglaló neve, amelyekben megváltozott magatartású, koordinálatlan osztódásra képes sejtek alkalmassá váltak arra, hogy eredeti helyüket elhagyva betörjenek egészséges szövetekbe, megbontva ezzel a szervezet homeosztázisát. Kialakulása bonyolult és soktényezős mikroevolúciós folyamat eredménye, amely minden esetben abnormális sejtosztódási eseményekre vezethető vissza. A sejtosztódás folyamán a testi sejt két leánysejtet hoz létre, amelyekbe egyenlő arányban osztja szét megkettőződött genomját, így biztosítva a genom integritását. A hibák e folyamatban a kromoszóma instabilitásához, kromoszómaszámbeli különbségekhez (aneuploidia) és a sejt drasztikusan megváltozott magatartásához (pl. elvándorlási és koordinálatlan sejtburjánzási képességhez, saját vérerek növesztéséhez stb.) vezethetnek. Ezek a rákos sejtek és szövetek közös jellemzői.

A centroszóma sejtszervecskének, ahogy azt neve is sugallja, központi szerepe van a sejtosztódás szabályozásában. Az osztódását befejező sejtnek két centroszómája van, amelyek a sejt ellentétes pólusaira vándorolva biztosítják a kromoszómák megfelelő szétválasztását. Már Theodor Boveri (és mások) 1800-as évek végén végzett megfigyeléseiből kiderült, hogy túl sok centroszóma a sejtben kromoszóma-rendellenességhez és sejtburjánzáshoz vezethet. Ma már tudjuk, hogy a magas centroszómaszám nemcsak a rákos sejtekben figyelhető meg, hanem egyéb kórképekben (pl. agyi fejlődési rendellenességek, ciliopátiák stb.) is előfordul. Ezért napjaink egyik legfontosabb sejtbiológiai kérdése a centroszóma-megkettőződés mechanizmusának pontos megismerése és megértése. A teljes cikk itt olvasható