Megtalálták a szerelmi drámák tudományos magyarázatát

Helen Fisher kanadai-amerikai szerelemkutató kitartóan keresi az okát, miért élet-halál ura e romantikus szenvedély. Három tucat országban ötmillió párkereső töltötte ki az általa összeállított kérdőívet. Az antropológusnő attól sem riadt vissza, hogy harminchét őrült szerelmes agyát képalkotó orvosi berendezéssel vizsgálja meg, hogy meglelje az egyik legerősebb emberi érzés forrását. Alanyai között akadtak a boldogságtól repesők és elhagyott csalódottak is. Ha a szerelmesek agyát akkor vizsgálták meg MRI-készülékkel, amikor a kedvesük fényképét nézegették, aktivitást figyelhettek meg az agyalaphoz közeli kicsi részen. A szenvedély azokat a sejteket serkentette, amelyek a szervezetet felpörgető hormont, a dopamint állítják elő.

A „szenvedély pontja" tehát az ősi, létfontosságú szerepet játszó agytörzsben búvik meg, méghozzá a jutalmazásért felelős területen. Mélyebben, mint az érzelmek vagy mint a gondolkodás... Furcsa módon éppen ez a pont válik aktívvá akkor is, amikor a kokainisták a szokásos adagjukért sóvárognak. A szerelem – a kutatók szerint – nem más, mint rögeszme, viszont éppoly elemi vágy, mint az éhség vagy a szomjúság.

Az örök Rómeó nem eszik, nem alszik, éjjel-nappal a választottjára gondol, képtelen lejönni a „szerről". A biológia tréfája, hogy a visszautasítás nemhogy csitítaná az őrült vágyakozást, ellenkezőleg: akit elhagynak, még inkább ragaszkodik a rögeszméjéhez. Minél gyérebb a remény, annál sóvárgóbb érzés keríti hatalmába a hoppon maradt férfit és nőt – ez immár bizonyított tény.

Ezért tesznek kockára mindent a szerelmi lázban égők – akár a kábítószeresek –, hogy megnyerjék az élet „fődíját". Erre mondta azt Platón: „A szerelem istene a szükség állapotában lakik."Aki a romantikus érzés hálójába bonyolódik, könnyen úgy járhat, mint a szenvedélybetegek. A lélekgyógyászok hasonló módszereket ajánlanak a szakítás után sebeiket nyalogatóknak, mint a kábítószertől szabadulóknak.

A teljes cikk a Szabad Föld Online-on