Miért csökken a félelem a serdülőknél?

Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában, a PNAS-ben ismertetett tanulmányban különböző életkorú egereknél vizsgálták a félelem megjelenését tanult helyzetekben.

A kísérletekben áramütést kötöttek össze bizonyos hanghatásokkal, és figyelték a rágcsálók reakcióit. Az egerek megtanulták összekötni a fájdalmat a zajjal, és kialakult náluk a tanult félelem, amit a hangok hatására történt megdermedésük jelzett. Kiderült azonban, hogy a serdülőkornak megfelelő életkorban lévő egerek kevesebb félelmet mutatnak, mint fiatalabb vagy idősebb társaik.

A további tesztek során a kutatók megállapították, hogy a serdülő egerek két - félelemmel összefüggő - agyterülete a tesztekben kisebb aktivitásszintet jelzett. Ezek az állatok a félelmi reakciót megtanulták, ám agyuk nem olyan intenzitással küldte szét a félelemre mozgósító jeleket, mint a fiatalabb vagy az idősebb egereké.

A kontextuális félelem átmeneti csökkenése hasznos lehet, mert éppen abban az életkorban jelentkezik, amikor a kamaszok felfedezik és próbálgatják függetlenségük határait, és amit nem lennének képesek megtenni, ha a félelem lebénítaná őket.

A tanulmány szerzői szerint evolúciós szempontból a védett környezet elhagyásához, a külső, idegen világ megismeréséhez és a függetlenedéshez a rágcsálóknak szükségük van a félelem alacsonyabb szintjére. Ha a félelmük a korábbival megegyező marad, az komoly alkalmazkodási nehézséggel járhat.