A kutató sebész professzor távozásával a magyar és a nemzetközi kutató sebészet többszörösen elismert képviselője ment el közülünk.
Fájdalommal megtört szívvel tudatjuk, hogy életének 87. évében elhunyt Furka István professzor, a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar Professor Emeritusa, a Sebészeti Intézet Sebészeti Műtéttani Tanszék közel 15 éven át volt egykori vezetője.
A kutató sebész professzor távozásával a magyar és a nemzetközi kutató sebészet többszörösen elismert képviselője ment el közülünk, akinek a Debreceni Egyetemhez fűződő kötődése példa nélküli: egyetlen munkahelyén, a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karának Sebészeti Műtéttani Intézetében – egyetemi éveit is beleszámítva – több mint 65 évet dolgozott. Professzor Úr ez idő alatt komoly szakmai eredményeket mutatott fel, kitartó kutatómunkájával, szakmai tevékenységével végigjárta az egyetemi ranglétrát az intézetigazgató egyetemi tanárságig. Megkérdőjelezhetetlenül nagy tekintélyének kialakításához hozzájárult a 24 belföldi-külföldi tudományos és oktatói díj adományozása: ezek közül nemzetközi szinten is kiemelkedő a 11. Sebészeti Világhéten Milánóban lépkutatásaiért odaítélt Ambrogioni aranyérem, a Mikrosebészeti Kutató Világszövetség Sun Lee Díja, a belföldi szakmai díjak közül pedig többek között a Batthyány-Strattmann László-díj, a Debrecen város által adományozott Hatvani-díj, valamint a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje, majd Tisztikeresztje kitüntetés. Nagy elismerést váltott ki a minimálisan invazív sebészeti beavatkozások, így a laporoszkópos és mikrosebészeti technikák oktatási módszerének megvalósítása (melyek országhatáron kívülről is vonzották az érdeklődőket), s a hallgatókkal való lelkiismeretes, odaadó foglalkozása. Büszke volt az elsők között kapott Petri Gábor-díjra, az Egynapos Sebészetért és a Magyar Sebészetért Emlékérem kitüntető címekre.
Furka professzor urat tudományos sikerein, szakmai munkáján túlmenően a művészetek iránti elkötelezettség is jellemezte. 1992-ben alapította a Sebészeti Műtéttani Tanszéken az Extra Képzőművészeti Galériá-t, s öt éven át szervezte a Művészetek a Műtéttanon elnevezésű művészeti hangversenysorozatot. 7 orvostörténeti, szépirodalmi könyv szerzője. Utolsó kötete a halála előtti napon jelent meg városunk Önkormányzatának támogatásával.
Szeretett otthonában időt tölteni számára oly kedves családtagjaival, szívesen főzött barátainak magyaros ételeket, vidám természetével környezetében jó kedvet teremtett. Hivatásának és családjának élt.
Mozgalmas életútja Gyulán kezdődött, 1935. május 15. napján. Egyetemi tanulmányait a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végezte 1953-1959 között. 1958-ban gyakornoki kinevezést nyert a Kísérletes Sebészeti Intézet jogelődjébe, s végigjárva a ranglétrát, intézetigazgatói megbízását 1986-ban nyerte el, amelyet 2000. június 30-ig töltött be. Ezt követően egyetemi tanárként végzett oktató-, kutató- és szakmai munkát, nemcsak intézményünkben, hanem az MTA és különböző minisztériumok (ATET) megbízásai alapján is. 2003-tól a Mikrosebészeti Oktató és Gyakorló Központ szakmai igazgatója volt, 2005-től Emeritus Professor.
Urológiai szakvizsgája mellett laboratóriumi szakvizsgával is rendelkezett. Szakterülete volt az urogenitális apparátus-, a hasi parenchymás szervek-, így különösen a lép sebészetének kutatása, emellett vizsgálta a különböző sebészi varróanyagok, szövetragasztóanyagok és a szervezet kölcsönhatásait is. Kiemelt szakterülete volt ezen felül a mikrosebészet is. 1988-ban megvédte akadémiai doktori disszertációját a „Segédanyagok felhasználásának lehetőségei az urogenitalis apparatus egyes sebészi beavatkozásainál” címen. Munkásságát 397 közlemény, illetve könyvrészlet, és mintegy 450 előadás jellemzi a magyar es angol nyelvű jegyzetek, illetve tankönyv mellett. Számos hazai és nemzetközi tudományos társaság tagja volt (többek között a Magyar Sebész Társaság, a Magyar Urológus Társaság, illetve az Európai- az Osztrák Kísérletes Sebész Társaság, Nemzetközi Kísérletes Mikrosebész Társaság), több nemzetközi folyóiratban végzett fontos szerkesztőbizottsági munkát vezető lektorként. Nagy szerepe volt az egyetemen folytatott állatkísérletek feltételrendszerének európai normák alapján történő megvalósításában, ezen a téren három ciklusban is elnöki szerepet töltött be az MTA Állatkísérleti Osztályközi Állandó Bizottságában is.
Mindig fontos feladatának tekintette a tudományos diákkörös hallgatókkal való foglalkozást. Témavezetésével csaknem 40 pályamunka készült, majdnem 10 éven keresztül volt a DOTE Tudományos Diákköri Tanács titkára. Diákköri tevékenységét 2009-ben Mestertanár Aranyéremmel ismerték el. Mindenkinek mindig önzetlenül segített, sikereikben velük együtt örült.
Halálával pótolhatatlan űr keletkezett, nemcsak a családban, ahol csodálatos férj, apa és nagyapa volt, hanem a tudományos és az egyetemi életben egyaránt. Mélységes empátiája, humanista szelleme, szelídsége és szerénysége, a tudomány iránti alázata, betegcentrikussága, a hallgatók szeretete, innovatív gondolkodása a családban és az általa oktatott generációkban él tovább.
Hosszú, szép, termékeny élete volt. Emlékét, tanításait intézményünk nagy odaadással őrzi meg, s tisztelettel adja tovább a jövő sebész nemzedékeinek.
Furka István professzor urat a Debreceni Egyetem, az Általános Orvostudományi Kar és a Klinikai Központ saját halottjának tekinti.