Szegedi neurobiológus szenzációs felfedezése

Az emberi gondolkodás megértésében mérföldkő lehet Tamás Gábornak és társainak a napokban a Science magazinban publikált felfedezése, amelyről a kutató elsőként a HVG-nek nyilatkozott. A kandelábersejtek - _amelyeket a világ két, Nobel-díjra is jelölt magyar tudós kutatásaiból ismer - másként működnek, mint eddig gondolták.

A dolog megértéséhez tudni kell, hogy az agyban található mintegy 14 milliárd idegsejt számos típusát a tudósok - az éppen száz évvel ezelőtt Nobel-díjjal jutalmazott spanyol Ramón Y Cajal munkáját követve - két alapvető csoportra osztják: a serkentőkre és a gátlókra. A tudomány mai állása szerint előbbiek jelküldő nyúlványaikkal (az úgynevezett axonokkal) olyan kémiai anyagot továbbítanak a szomszédos sejtek jelfogójának (a dendritnek), amely fokozott aktivitásra serkenti őket, például arra, hogy ők is küldjenek jelet más idegsejteknek. A gátlósejtek értelemszerűen éppen fordítva működnek. A mostani szegedi kutatásból kiderül, hogy a tudósok által három évtizede ismert kandelábersejt nem gátló - ahogy máig gondolták és tanították -, hanem serkentő típusú idegsejt, méghozzá a mai ismeretek szerint a legerősebb serkentő hatású sejt.

"A kandelábersejtek hatása - magyarázza a témában járatlanok agyát igencsak próbára tevő felfedezését a szegedi kutató - egy nagyságrenddel erősebb, mint a másik két ismert serkentő sejttípusé. Ez teszi őket képessé arra, hogy a velük kapcsolatban álló idegsejtek működését szinkronba hozzák." Márpedig az emberi gondolkodás lényegét képező fogalomalkotáshoz éppen az idegsejtek szinkronizált együttműködése szükséges.
Egyelőre senki sem tudja, hogy az agyműködés magasabb rendű funkciói, az emlékezés, a gondolkodás, a tanulás központjaként számon tartott, szürkeállományként közismert agykéregben az idegsejtek hogyan kódolják a gondolatokat. Az eddigi elképzelés szerint az emberi tanulás során az agykéreg idegsejtjei megtanulnak együttműködni, valahogy úgy, ahogyan egy dzsesszegyüttes tagjai is összeszoknak az évek folyamán. Tamás Gábor most azt feltételezi, hogy a kandelábersejtek az "idegsejtmuzsikusok" karmestereiként működnek.

A világ egyik legelismertebb természettudományi folyóirata, az amerikai Science a napokban közölte Tamás Gábor kutatócsoportjának erről szóló szakcikkét. "Dr. Tamás felfedezése az elmúlt évek legjelentősebb áttörése az idegtudományban", mely "tökéletesen felforgatja a szakterületet" - válaszolta a HVG kérdésére Rafael Yuste, a New York-i Columbia Egyetem biológiaprofesszora. A kutatást - a HVG-nek nyilatkozva - Somogyi Péter is igen nagy lépésnek minősítette, "mely megváltoztathatja az agykéreg működéséről való elképzeléseinket", mivel e váratlan felfedezés teljesen ellentétes az eddigi neurológiai gondolkodással, "beleértve az én eddigi 28 évnyi munkámat". Az oxfordi tudós azonban óvatosságra int: szerinte "mint minden váratlan és nagy felfedezés, ez is megismétlésre vár, és mivel a kísérletek in vitro, kimetszett, de túlélő agyszeletben történtek, meg kell majd vizsgálni, érvényesek-e az eredmények élő állatoknál is".
A teljes cikk