45 másodpercenként egy szélütés

Az American Heart Association (AHA) Statisztikai Bizottsága és a Stroke Statistics Albizottság nyilvánosságra hozta az agyi katasztrófákra vonatkozó legújabb adatokat. Az adatokat nem csupán az Egyesült Államok ezekre vonatkozó nyilvántartásaiból – például a „National Institute of Neurological Disorders and Stroke" adatbázisából -, építették be a jelentésbe, hanem a szív- és érrendszeri betegségekre végzett, nagy tanulmányok eredményeit is idézik.

A számítások szerint az Egyesült Államok területén valahol minden
45. másodpercben kap valaki szélütést és agyi katasztrófa következtében minden harmadik percben valaki meghal. A statisztikai adatok szerint 2003-ban minden tizenötödik haláleset elsődleges oka szélütés volt és ezen haláleseteknek mintegy fele a kórházon kívül következett be. A USA-ban a kardiális halálozás és a rosszindulatú betegségek után a halálozási statisztika harmadik helyén a szélütés áll.

A nyilvántartás szerint az Egyesült Államokban évente átlag 700.000 agyi katasztrófa fordul elő. Korábban elsősorban amerikai sajátosság volt, hogy különböző származású vagy bőrszínű embercsoportok egészségügyi viszonyait kellett figyelembe venni, de ma már az Európai Unió tagországaiban is lehet jelentősége annak az adatnak, hogy a fekete bőrű lakosság körében mintegy kétszer gyakoribb az agyi katasztrófa előfordulása, mint a fehér bőrű népességben. A mexikó származású amerikaiak is gyakrabban kapnak szélütést, viszont az japán bevándorlók leszármazottai között az apoplexia gyakorisága az utóbbi években kifejezetten csökkent.

A terjedelmes jelentés elején 27 szerző neve áll. A Thomas Thom (National Heart, Lung and Blood Institute, Bethesda, Maryland, USA) vezette munkacsoport adatai szerint a szélütés legfontosabb kockázati tényezői a dohányzás, a pitvari fibrillatio, a magas vérnyomás és a cukorbaj, ezzel szemben a fokozott fizikai aktivitás kifejezetten védő hatású.

A szélütés bekövetkeztének időpontjától számítva a betegek kórházba érkezésének középideje három-hat óra volt, de igen fontos adat, hogy a thrombolysis jelentős klinikai javulást akkor eredményezett, ha a kezelést a tünetek megjelenésétől számítva három órán belül megkezdték. A tanulmány szerzői kiemelik azt az adatot, hogy a szélütés okozta halálozás 1993-2003 között 18.5 százalékkal csökkent. A mortalitás mérséklődése igen jó eredmény, azonban agyi katasztrófa után a túlélők 15-30 százaléka végleges agyi károsodást szenved és mozgásának korlátozottsága miatt állandó segítségre szorul.

A különböző vizsgálatok tanúsága szerint a lakosság körében a szélütés kockázati tényezőinek ismerete igen változó, de általában igen hiányos. A jelentés kiemeli, hogy a szélütést az esetek 15 százalékában tranzitorikus iszkémiás attack (TIA) előzte meg, ami jelezte a várható agyi katasztrófát, de a betegeknek csak a fele kereste meg a TIA miatt háziorvosát.

Legfontosabb teendőnk a nagyközönség eddiginél sokkal hatékonyabb tájékoztatása a szélütés kockázati tényezőiről, a befolyásolható rizikó faktorokról, az esetleg megjelenő tünetekről és arról, hogy az alkalmazható kezelési lehetőség eredménye döntően attól függ, hogy milyen gyorsan kerül a beteg megfelelő szakintézetbe. A szélütés tüneteinek jelentkezése után minden perc számít.

(Forrás: Circulation, online before print, 2006. január)