Szívroham után: hátrányban a nők?

Az infarktust követő, kritikus esztendőben a szívbeteg nők nagyobb mértékű társadalmi segítséget igényelnek, mint a férfiak. A gyengébb nem tagjai közül is mind többen szenvednek szív- és érrendszeri betegségben és ennek tanulságairól egy vizsgálat eredményei alapján a Circulation: Cardiovascular Quality and Outcomes szakfolyóirat számolt be.

Az Amerikai Szív Szövetség adatai szerint az USA területé, minden percben egy nő valamilyen szívbetegség következtében fejezi az életét. Ugyanakkor csak minden ötödik asszony tudja, hogy nemcsak a férfiakra, hanem a nőkre is a legveszélyesebb betegség a szívroham vagy az agyi katasztrófa.

Judith Lichtman és munkatársai 19 amerikai kórházban 2411, heveny szívroham miatt kezelt beteg sorsát követték. A vizsgálat nemcsak az orvosi kezelés módszerét, eredményeit követte, hanem az infarktus utáni év körülményeit, érzelmi viszonyait is igyekezett fölmérni.
Mind a nők, mind a férfiak közül azok javultak a legkisebb mértékben, voltak képesek lelkileg is földolgozni a szívrohamot és kerültek a leggyakrabban depressziós állapotba, akiknek környezete a legkevesebb segítséget adta a betegnek. A nem megfelelően támogató környezet azonban a szívbeteg nők javulását nagyobb mértékben gátolta, mint a férfiakét.

Mivel a nők általában tovább élnek, mint a férfiak, gyakori, hogy a kórházból hazakerülő asszony teljesen egyedül marad. Ilyenkor nagy jelentősége van a szervezett rehabilitációs egészségügyi programnak - hangsúlyozta a vizsgálat vezetője.

Egy másik tanulmány szerint a férfiak és a nők infarktus utáni ellátása jelentősen különbözik. A gyengébb nem képviselői gyakran gyengébb kezelési módban részesülnek: a gyógyító személyzet nem olyan aktív, mint a férfibetegek ellátása során.

Ebben szerepet játszik az is, hogy a korszerű kezelési módszerek többsége férfiakon végzett vizsgálatok adatain alapul. Chiara Melloni és munkatársai hangsúlyozzák, hogy noha a szív- és érbetegségek azonos gyakorisággal fordulnak elő a férfiak és a nők körében, a kezelési irányelvek alapjául idézett, 156 tanulmányban a nőbetegek aránya csupán 30 százalék.

A helyzet javítására mind az egészségügyi minisztérium, mind a gyógyszerek ellenőrzését-engedélyezését intéző hivatal több nőbeteg vizsgálatát javasolja az új technikák, gyógymódok kidolgozásához.