Van-e m á r i s tumorom?

Amikor egy betegnél hasnyálmirigyrákot diagnosztizálnak – írja a Scientific American –, az illetőnek átlagosan már csak mintegy öt százaléknyi esélye van arra, hogy öt év múltán is életben lesz. A roppant kegyetlen prognózis régóta nyugtalanítja a kutatókat. A lap egy újabb, a Nature-ben megjelent közleményt ismertet, mely szerint a betegséget rendszerint csak az első rosszindulatú elváltozásokat okozó mutációk után másfél évtizeddel állapítják meg, amikorra a rák már kiterjedtté és igen agresszívvé vált.

A cikket publikáló tudósok szerint valószínű, hogy az orvosoknak bőségesen van (vagy volna) idejük beavatkozni, mielőtt a betegség végzetessé válna – izgalmas távlat ez, különös tekintettel a korai diagnosztikában tapasztalható újabb fejleményekre, mert a korán felfedezett hasnyálmirigyrák sebészeti és kemoterápiás módszerekkel sikeresen felszámolható.

A Johns Hopkins {sic!} Egyetem kutatói a cikk szerint hét, kései fázisú hasnyálmirigyrákban elhunyt beteg genomját elemezték. Tumorsejtjeikben különböző típusú mutációkat regisztráltak, amelyeket matematikai módszerekkel korábbiakra vezettek vissza, megalkotván ekképpen a „mutációk családfáját". A modellek arra vallottak, hogy ráksejtek csak az első rákot okozó mutációk bekövetkezte után tíz évvel bukkantak fel, és további öt év telt el, mire a sejtek szétszóródtak és visszafordíthatatlan állapotot idéztek elő. Christine A. Iacobuzio-Donahue (Johns Hopkins, patológus), a tanulmány egyik társszerzője szerint a kutatás megkérdőjelezi „azt az elterjedt felfogást, mely szerint a hasnyálmirigy rák olya agresszív és annyira gyorsan nő, hogy a szűrés nem vethető be ellene hatásosan."

A képet némiképp ugyancsak módosítja, hogy az orvostudomány az utóbbi két évben jelentős lépéseket tett a szűrés megvalósíthatósága érdekében. Tavaly februárban a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem kutatói összehasonlították 60 kezelhető hasnyálmirigyrák-beteg, illetve 30 egészséges ember nyálát. A mintákban négyféle ribonukleinsavat (RNA-t) azonosítottak, melyek együtt alkalmasak arra, hogy 90 százalékos valószínűséggel jelezzék a rák jelenlétét. 2009 márciusában pedig a Northwestern University kutatói hozták nyilvánosságra eredményeiket a Disease Markers című folyóiratban: optikai eljárást dolgoztak ki, amelyek 95 százalékos megbízhatósággal azonosítja a fejlődésük különböző stádiumaiban lévő hasnyálmirigyrák-sejteket. A technika fényszóródásos diagnosztikán alapul, melynek segítségével a tizenkétujjú bél sejtjeinek elváltozását észlelik. Az emésztőrendszer e része szomszédos a hasnyálmiriggyel, és minimál-invazív endoszkópiával vizsgálható.

E technikák még nem kerültek kereskedelmi forgalomba, ám a brit David Tuveson (Cambridge Research Institute, onkológus) szerint az optikai vizsgálatokat és nyálanalízist alkalmazó korai vizsgálatok „az elkövetkező évtizedben jelentősen fejlődnek majd". Addig, mondja, az orvosoknak olyan eljárások alkalmazását kell fontolóra venniük, mint a CT és az MRI – olyan személyek esetében, akik családi anamnézisük alapján különösen veszélyeztetettek. Tuveson utal az amerikai legfelsőbb bíróság 77 éves tagjának, Ruth Bader Ginsburgnak az esetére. Ginsburg hasnyálmirigyében tavaly januárban egy CT-vizsgálat során kis méretű daganatra lettek figyelmesek, amelyet aztán egy hónappal később eltávolítottak; a jogásznőt utóbb gyógyultan hazabocsátották.