Az éhségközpont működése

A hipotalamusz (az agy alapján lévő agyrészlet) régiójában található az éhség- és jóllakottság központ, s ezek együtt szabályozzák a szervezetből érkező információk alapján, hogy az ember mikor és mennyire érzi magát éhesnek, illetve mikor gondolja, hogy már eleget evett. Bár a központok léte, feladatuk mibenléte régóta ismert, a működés pontos helyére és a molekuláris mechanizmus eddig tisztázatlan részleteire derítettek most fényt a Yale Orvosi karának tudósai.

Az egereken végzett kutatások során feltárták a kapcsolatot az aktív pajzsmirigy-hormon és egy úgynevezett szétkapcsoló fehérje (UCP2) között. Ez utóbbi megnöveli az éhségközpontban található idegsejtek energiatermelő egységeinek, a mitokondriumoknak a mennyiségét, így ezáltal képes lesz arra, hogy akkor is aktív maradjon ez a terület, ha a megfelelő energia-utánpótlás - a táplálékhiány miatt - nem lehetséges.

Emellett a dr. Sabrina Diano vezette kutatócsoport azt is megfigyelte, hogy azok az állatok, melyekből hiányzik vagy az UCP2 fehérje, vagy a pajzsmirigy-hormon termelését serkentő enzim, sokkal kevesebbet esznek egy ételmegvonási időszak után, mint egészséges társaik.

Korábbi vizsgálatok során igazolódott, hogy a pajzsmirigy-hormon aktív formája (T3) mind az egyedfejlődés korai szakában a gyerekeknél, mind a későbbi élet során a felnőtteknél fontos szerepet tölt be. Felnőttkorban hat az anyagcserére, sőt a zsírszövet befolyásolása révén szerepet játszik a testhőmérséklet szabályozásában is. Bár azt egyelőre nem tudták bizonyítani, hogy a szétkapcsoló fehérje (UCP2) emelkedett szintje az UCP1-nek a zsírszövetre gyakorolt hatásához hasonlóan szintén fokozott hőtermelést okozhat - mondta dr. Diano, de az igen valószínűnek látszik, hogy az agyi hőmérséklet-emelkedés egyfajta ingerület-átvivő anyagként is működhet.

Az amerikai kutatóknak sikerült a hipotalamuszban olyan sejteket találni, amelyek egy pajzsmirigy-hormon termelést fokozó enzimet bocsátanak ki, közvetlenül olyan sejtek szomszédságában, melyek UCP2-t termelnek. Így az éhezés miatt emelkedett pajzsmirigy-hormon (a T3) növeli a szétkapcsoló fehérje (az UCP2) termelését, ami az éhségközpont idegsejtjeinek izgalmi állapotát fokozva hozzájárul az éhezést követő bőségesebb táplálékfelvételhez. Hogy mindez a többlet tudás pontosan mit fog jelenteni a túlsúlyosság gondjával küzdő emberiség kezelésében a szakorvosok számára, egyelőre a vizsgálatok alapján még nem látni.

A kutatás azonban - a táplálkozási zavarok megelőzése és kezelése érdekében - tovább folytatódik.