A dadogás gyógyszeres kezelését célzó hatóanyaggal folytatnak klinikai kutatásokat a Kalifornia egyetemen - írta a The New York Times egészségügyi melléklete.
![]() |
Dr. Maguire Irvine, a Kaliforniai egyetem pszichiátere, aki maga is dadog, klinikai kutatást szervezett, mert gyógyszerrel próbálja meg felvenni a harcot az életet nehezítő hendikep ellen, s a tesztelést saját magán akarja kezdeni. Vélekedése szerint közeli a megoldás, ugyanis az egyik gyógyszercég a dadogás ellenszerét kereső eddigi legnagyobb klinikai vizsgálata alapján, nyár elején ígéretes fejleményekről tett bejelentést a pagoclone nevű hatóanyaggal kapcsolatosan. A további kutatás azonban még 2-3 évet is igénybe vehet.
Az orvosi kezelésre tett kísérlet azt bizonyítja, hogy az eddig idegrendszeri, érzelmi zavarra visszavezethető jelenséget ma már neurológiai eltérésnek vélik, ami legalább részben genetikai eredetű. Az agy feltérképezése, a DNS vizsgálatok és más modern technikák alkalmazása nyomán a tudósok, akik között többen maguk is dadogók, lassan fényt derítenek arra a kellemetlenségre, ami Mózes kora óta sújt egyeseket. A biblia szerint Mózes "lassú nyelvűnek" nevezte magát, ezért arra kérte az Urat, hadd beszéljen nevében testvére, Áron. Teljes paradigmaváltás történt az elmúlt 10 évben, mondja az Indevus vizsgálat tervezésében résztvevő dr. Maguire, aki korábban az orvosegyetemen semmit nem tanult e kórállapotról és okairól. Világszerte az emberek legalább egy százaléka dadog - egyelőre ismeretlen ok miatt -, a férfiak körében négyszer gyakoribb. Kialakulása a 2-6 éves kor közé tehető, leginkább abban az időszakban, amikor beszélni tanul a gyerek. Túlnyomó többségüknél - háromnegyedüknél - néhány éven belül, mindenféle beavatkozás nélkül, magától is elmúlik a probléma.
Az erősön dadogó gyerekek egy része elsajátít valamilyen trükköt, hogy szabályos legyen a beszéde. Előfordul, hogy osztálytársa, vagy filmszínész hangját utánozva válaszol a tanár kérdéseire, mert az imitáláshoz szükséges koncentráció miatt nem dadog. Vagy akkor is folyékony a beszéde, ha szinonímát mond olyan szavak helyén, ahol mindig megakad. Kínos az olyan eset, amikor nem használhat szinonímát, mert saját neve kiejtésénél történik meg a görcsös szótagismétlés. Az ilyen gyerek, felnőtt, nem használja a telefont, s kerüli a bemutatkozást. A szótagok ismételgetése, a hosszú szünet, az eltorzult arccal való erőlködés, ahogy ki akarja magából erőltetni az akadozó szót, súlyos érzelmi, lelki károsodást okoz, mondják az érintettek, akik közül sokan állást, előléptetést, kapcsolatot veszítenek el. Feljegyzések szerint dadogott Winston Churchill, Marilyn Monroe. Több híresség, így például John Updike is legyőzte a problémát, ahogy a legtöbb érintett idővel, nagyjából "kinövi".
Egyre több szakértő ért azonban egyet a torontói egyetem beszéd-patológiai tanszékének vezetője, Luc De Nil véleményével, hogy tisztázatlan eredetű neurológiai eltérésről van szó, amit az érzelmi feszültség, a stressz tovább ronthat.