Sokan követelnek reformot, amíg csak nem őket magukat érinti.
![]() |
A reformmal kapcsolatos „igazi" összecsapások az alsóházban, azaz a Szövetségi Gyűlésben folytak, amelynek tagjai napokig folytattak éjszakába nyúló vitákat a tervezetről. Több száz módosító javaslatot nyújtottak be hozzá, és legfontosabb elemeit csak azután fogadták el, hogy a nagykoalícióban részt vevő pártok az utolsó pillanatokban kompromisszumot kötöttek egymással. A miniszter így summázta a vitát: „Sokan követelnek reformot, amíg csak nem őket magukat érinti".
A javasolt intézkedések nagy része a betegbiztosítók pénzügyeinek újraszabályozására, és az alorvosokkal kötendő szerződésekre vonatkozott, de magukban foglalták a gyógyszerminősítés, - támogatás és -rendelés változásait is.
Bizonyos kiválasztott „drága" gyógyszerekkel kapcsolatban bevezették a kettős véleményezés rendszerét: mielőtt egy ilyen gyógyszer támogatását a betegpénztár jóvá hagyja, felírását egy másik szakorvosnak is támogatnia kell.
A korábbi reformkezdeményezések keretében nem tárgyaltak egy új módosítást, amelynek értelmében a betegpénztáraknak olyan szerek indikáción kívüli alkalmazását is támogatniuk kell, melyeknek az efféle potenciális, új indikációi még nem tárgyai klinikai vizsgálatoknak. A betegpénztárak eddig hagyományosan elzárkóztak az ilyen alkalmazások finanszírozása elől, a változás pedig különösen a rákbetegeknek kedvez majd.
Az új rendszer kötelezővé teszi a támogatásra „pályázó" gyógyszerek előzetes, költség-haszon szempontú értékelését. A változás bizonyosan érinti majd az IQWIG, azaz a gyógyszerminősítő hatóság munkáját, amely eddig – a Scrip állítása szerint – csak hasznossági értékeléseket végzett.
A reform visszafogott reakciókat váltott ki. A német innovatív gyógyszergyártók azon véleményüknek adtak hangot, hogy a problémák a gyakorlati alkalmazás során ütköznek ki.