45 év: a Doki, akit mindenki ismer

A doktor a Szegeden sportorvosként eltöltött négy és fél évtized alatt rengeteg élménnyel, vidám történettel gazdagodott. Húzódás, részleges szakadás, megfázás, torokgyulladás, egyre megy, nagyon sok egykori és jelenlegi sportoló fordul hozzá, ha problémája akad. És a hetvenéves dr. Csiszér Előd most is fogadja a beteget, majd útmutatót ad a gyógyulás felé. Ezek után adódik a kérdés, van olyan sportoló, aki Szegeden, de akár Csongrád megyében is ne ismerné e nevet: Csiszér doki? – tette fel az első kérdést a Délmagyarország Napilap. Remélem, hogy nincs – válaszolt nevetve a szakember. A Szeged élsportjában eltöltött negyvenöt év alatt, ha nem is kezeltem mindenkit, a nevemet ismerhetik. Harminc évet osztályvezetőként dolgoztam a makói kórházban, az onnan kelet felé eső területről is jártak hozzánk. És talán még az országban is ismerhetnek, hiszen több sportágban eljutottam a válogatott mellé – olvasható a delmagyar.hu portálján.

Mindig a tornasor végén álltam a termetem révén, így a nagyok miatt semmit sem láttam. Na, azért lettem sportorvos, hogy közelről láthassam a versenyeket. Kézilabdáztam a Bp. Spartacusban, Gödöllőn falusi szpartakiádot nyertem, majd Szegeden játszottam. Olyan iskolába jártam, ahol kevés volt a fiú, ezért középiskolásként röplabdáztam is. Kellett egy ember, aki viszi a szerelést, no meg cserefeladó volt a posztom.

Szerencsére különösen csúnya sérüléssel nem találkoztam – emlékezett vissza dr. Csiszér Előd. – Azért egy-kettő akadt: az NB II-es labdarúgócsapat játékosa, Dóra János egy sima labdaátvétel közben a vállára esett, ami után nagyon komoly, a traumatológiában ritka ficama volt. Érzéstelenítettük, és próbáltuk nyugtatni a fájdalomtól síró játékost, aztán jött a mentő, és altatásban helyére tették a vállát. Egyszer pedig egy kézilabdás herezacskója sérült meg. Ezen testrész zúzódása akár halállal is járhat, ha nem látják kellően el. Ilyenkor morfinkészítményt adunk, ám miután megkapta, láttuk, hogy kezdi elveszteni az eszméletét. Hopp, gondoltam, ő érzékeny a morfinra, ezért gyorsan beadtam az ellenszert, és végül sikerült stabilizálni az állapotát, de azt az érzést senkinek sem kívánom.

Csiszér doktor rengeteg sportág mellett dolgozott, így rengeteg élményt szerzett. A birkózóknál kezdtem, ahol egyszer helyettesítettek, de szegény kolléga nem tudta, mi történik a szőnyegen, így amikor a szegedi birkózó hidalt, a feje lilult, kékült a leszorítástól, orvostársam beszaladt, és mentett. A női tekések nem ismerték a „sztrecsinget", a lazítást, nem fordítottak időt arra, hogy az egyoldalas terhelésre odafigyeljenek: mindez számomra hihetetlen volt. A kézilabdásoknál Kővári Árpáddal találtuk ki, hogy terheléses vizsgálatokat végzünk egy speciális eszközzel. A fiúkat 3-400 wattal terheltük – nem csoda, ha többen sérültet jelentettek. A röplabdasikereket olyan szinten ünnepelték meg velünk, mint most a Pick EHF-kupa-győzelmét. Mindenkit feldobáltak a szurkolók, és igyekeztek nem elkapni, de túléltem. A dobóatléták orvosaként kerültem a főiskolára óraadónak, illetve a barcelonai olimpiára két paralimpikont készítettem fel. Örök és megható élmény volt – húzta alá a sportorvos.