A pécsi Markó Éva saját lányának adott csontvelőt

Május végén derült ki, hogy a kisebbik lányom, Liza tényleg nincs jól. Addig is voltak kisebb rosszullétei, egyszer például nagyon vérzett az orra, sehogy sem akart elállni, de ezeken még túlléptünk. Aztán májusban kiderült, hogy baj van! Csontvelőmintát vettek tőle, amitől féltünk, persze, de igazából semmi kellemetlenséggel nem járt, elaltatták, megszúrták, felébredt, játszott tovább. Egy hónappal később egy újabb mintát vettek tőle, ekkor lett bizonyos, hogy MDS-betegsége van. Kezdte el mesélni lánya, Liza „kálváriáját" a pécsi Markó Éva. A majdnem ötéves kislány története sok tanulsággal szolgál – írja a bama.hu portálja.

A mielodiszpláziás szindrómában egyforma sejtekből álló sejtvonal (klón) képződik a csontvelőben, majd azt teljesen kitölti. Ezek a kóros sejtek nem megfelelően növekednek és érnek, mely elégtelen vörösvértest-, fehérvérsejt- és vérlemezke-képződéshez vezet. Az adatbázisban azonnal elkezdték keresni a csontvelődonort. A testvéreket alapból meg szokták nézni, a mi esetünkben ők nem stimmeltek, ám kiderült, hogy én lehetek donor. Nagyon ritka, hogy a szülő adhat csontvelőt, úgyhogy nyilván örültünk, hogy így alakult – tette hozzá Liza édesanyja.

A második mintavétel után három hét sem telt el, és már mehettünk is a budapesti Szent László Kórházba, ahol végrehajtották a beavatkozást. Előre kiszámolták, hogy mennyit vesznek le tőlem. Körülbelül harminc-negyven szúrás volt, altatásban persze. Egy óra alatt lement, de utána két napig csak feküdtem a kórházban. Néhány napig még fájt a szúrások helye, az ötödikre szedtem össze magam.

Liza infúzión keresztül kapta meg a csontvelőt, előtte azonban az övét teljesen ki kellett irtani. Kemoterápiát kapott, a haja kihullott, jöttek a rosszullétek. Érdekes, de ő ezt nem élte meg olyan rosszul: egyszerűen megértette, hogy ez kell ahhoz, hogy meggyógyuljon. A kemoterápia alatt steril bokszban volt hat napig, a hetediken jött egy átmosó infúzió, a nyolcadikon pedig az új csontvelő. Ezt a napot hívják nulladik napnak. Innen új időszámítás kezdődik.

Liza az első naptól értette, hogy mi történik: néha rosszul érezte magát, de egyszer sem volt teljesen elkeseredett. Összesen négy hetet kellett steril szobában töltenie: ez nagyon nehéz volt, hiszen tényleg csak olyan dolgokkal játszhatott, amit előtte sterilizáltak, akik bementek hozzá, azok csak maszkkal, védőruhában, kesztyűben lehetettek nála. Most már félsterilben van, itt is nagy a fegyelem, de azért már vannak engedmények – tette hozzá Liza édesanyja, aki hozzátette azt is, lánya egyelőre a fővárosban van, hétvégenként megy hozzá, reméli, hamarosan hazahozhatja. Fel kell készülnünk, sterilizálni kell a szobáját.

Kemény lesz, de együtt túl leszünk rajta. Ha mindennek vége lesz, akkor szeretnék jelentkezni csontvelődonornak. Nagyon kevesen vannak ugyanis az országban. Liza esetében amikor kiderült, hogy segíthetek, akkor nem volt kérdés, hogy donor leszek, hiszen egy anyának ez a dolga, de szívesen segítenék más gyerekeken is – húzta alá Markó Éva.