A szakképzés veszteségei

Nem véletlen, hogy a magyar emberek a legbetegebbek az unióban - közölte Cser Ágnes, az Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (EDDSZ) elnöke, miután az érdekképviselet áttekintette a hazai szakképzési rendszert.

 Megállapításuk szerint a 90-es évektől kezdődő, ám hibás alapfelvetésekből kiinduló átalakítás legnagyobb vesztesévé a nemzetközi hírű középfokú egészségügyi szakképzés vált; mára gyakorlatilag minden ilyen állami fenntartású iskola bezárt, Budapesten például a korábbi négy képzőből mindössze egyetlen maradt.

Cser Ágnes elmondta, hogy amíg az unióban és az Egyesült Államokban nagyobb állami szerepvállalással próbálnak enyhíteni a munkavállalókat sújtó gazdasági krízisen, addig a magyar állam ennek az ellenkezőjét teszi: tovább nehezíti a közszolgáltatást nyújtó intézmények működését, az ott dolgozók munkáját. Példaként említette a szakdolgozók ötévenkénti vizsgakötelezettségét, amit az érdekképviselet azért utasít el, mert az ápolóknak a saját pénzükön, a szabadságuk terhére kell tanfolyamra járniuk, s olyan tevékenységből vizsgázniuk, amelyet eddig is végeztek, nemegyszer éppen az orvos helyett.

„Hányadik bőrt húzzák le a szakdolgozókról?" - tette fel a kérdést Cser Ágnes. Az EDDSZ a négyéves, nappali tagozatú, szakmai vizsgát adó egészségügyi szakközépiskolai képzés helyreállítását követeli, amelyet nem lehet összehasonlítani a mai, OKJ-s szakmákat adó alapítványi és magániskolák „gyorstalpalóival".