A szívdobbanás ára

Magyarországon volt már rá példa, hogy egy barlangbaleset

egyetlen áldozatának kimentésére 50 millió forintot áldoztak, míg néhány éve, az M1-es autópálya felújításakor történt balesetkor kilenc élet nem ért meg fejenként egymilliót. A kormány szerint egy év első pillantásra ezer forintot, egy emberélet négyszázezer forintot ér.

Amikor a kabinet elfogadta a szépkorúak jubileumi juttatásáról szóló programot, egyszersmind értéket is adott a megélt éveknek: száznak százezer forintot. És amikor gyorssegélyként négyszázezer forintot utalt ki a monori vonatbaleset áldozatául esettek családjainak, voltaképp meghatározta egy hozzátartozó elvesztésének pénzben kifejezett értékét.

Az élet értéke nem mérhető. Mégis mérik. Simonovits András, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság-tudományi Intézetének tudományos tanácsadója a Népszabadságnak elmondja, az általánosan elfogadott nézet szerint az élet közgazdasági értéke annak a pénzösszegnek felel meg, amelyet a társadalom hajlandó arra fordítani, hogy egy ember életét várhatóan megmentse. Ha tízezer ember egy évben 500 dollárt hajlandó fizetni azért, hogy a kockázatközösség egy tagja olyan ellátást kapjon, amellyel tovább élhet, akkor az élet értéke ötmillió dollár - mondja.

A statisztikai emberi élet Magyarországon 2004-ben 350-400 millió forintnak felelt meg - derül ki Adorján Richárd Az emberi élet értéke, Egy rendhagyó közgazdasági kérdés magyarországi vizsgálata című PhD-dolgozatából. Csakhogy a statisztikai egyén nem egyenlő az emberrel. Ahogyan Adorján Richárd mondja: a statisztikai ember nem létezik, nem létezett, s nem is fog létezni. Ebben az esetben a társadalom pontosan egy megmentett, de kilétében nem ismert életet értékel.

Az adott személy életét a gyakorlatban másként mérik, a peres ügyekben a bíróságok rákényszerülnek ennek meghatározására. A kártérítési ügyekben Magyarországon nincs egységes bírói gyakorlat. Amikor egy baleset vagy orvosi műhiba miatt pert indítanak, az emberi élet értéke a tárgyalótermekben általában milliókban mérhető. Az újszülöttek és az idős, beteg emberek élete olcsóbb, a még aktív, eltartásra szoruló hozzátartozókat maguk után hagyó, viszonylag fiatalon elhunytaké valamivel többet ér.