Büntessük a betegeket!

Egy új rendelet előírja, hogy a cukorbetegek szénhidrát-fogyasztását negyedévente egy olyan vérteszttel kell ellenőrizni, amely hét-tíz hét átlagát tekintve kimutatja, hogy az illető mennyi cukrot fogyasztott. Amennyiben a beteg évente kétszer megbukik a vizsgán, azaz a teszt évente két alkalommal a megengedettnél magasabb cukorfogyasztást állapít meg, az illető nem kaphatja a korszerű, úgynevezett analóg inzulint, ehelyett visszaállíthatják a kevésbé korszerű, humán inzulinkezelésre – írja cikkének elején Szász Anna a galamus.hu oldalán.

Hasonlóképpen az enyhébb fokú diabeteszes betegeknek, akik szájon át szedhető tablettákkal tartják karban az állapotukat: ha őket is rajtakapják, hogy az előírtnál több szénhidrátot fogyasztanak, büntetésül csökkenthetik a gyógyszerük támogatását. A diabétesz nem olcsó és nem egyszerűen karbantartható betegség. A Népszabadságnak nyilatkozó diabetológus szerint a betegeknek mindössze harminc százaléka képes betartani az előírt diétát. De nem azért, mert fegyelmezetlenek, hanem, mert a betegek jórészének nem telik a diétás étrendhez szükséges élelmiszerekre.

A cukorbeteg meghatározott mennyiségű szénhidrátot fogyaszthat. A szénhidrát típusa sem közömbös. Vannak úgynevezett magas glikémiás indexű élelmiszerek, mint például a zsömle és a fehér kenyér, amelyeket ajánlatos mellőzni.
A cukorbetegeknek napi ötszöri-hatszori étkezést írnak elő, sok zöldfélét, gyümölcsöt a cukortartalmától függően, sovány húsokat, halat. Az adagokat mérni kell, és a betegnek magának is sűrűn ellenőriznie a vércukorszintjét, étkezések előtt, és két órával később. Ki az, aki egy ilyen életmódot meg tud engedni magának? Az alacsony jövedelműek, akiknek az étrendjében a kenyér, a tészta és a krumpli játssza a főszerepet, bizonyára nem! Akkor hát büntessük őket!

Büntessük őket azért, mert alacsony a jövedelmük, és a mindennapos megélhetés is gond számukra. Fizetni a számlákat, etetni és ruházni a gyerekeket. A büntetés helyett lehetne például jutalmazni. Premizálni azt a beteget, aki betartja az előírásokat. Ez még ösztönzést is adhat a többi betegnek. De nálunk mindig a büntetés az első. Büntetni, stigmatizálni, kettéosztani a társadalmat, a zembereket, jókra és rosszakra. Szófogadókra és rebellisekre. Együttműködőkre és tollforgató terroristákra.
Mert valahogy más gondolata a ma kormányzó erőknek nincs – fejezi be írását Szász Anna.