Egy kis magyar szívzűr (5.)

Papp Lajos szívsebész pályája Budapesten sikerekkel indult, már a kezdetekkor olyan eredményeket ért el, amelyek a legtöbb tudósra általában az élet delén várnak. És mint a nagy teherbírású, öntörvényű és megalkuvást nem ismerő embereket, őt is megpróbálták elhallgattatni, nemegyszer hátborzongató módszerekkel "jobb belátásra" bírni – folytatja sorozatát a Magyar Hírlap a zalaegerszegi évekkel.

Pécs orvosegyetemén 1996-ban indult meg a szívsebészet, közben pedig 3,6 milliárd forintos beruházással folyt az új kardiológiai és szívsebészeti központ létrehozása. A Bokros-csomag bejelentését követően a kormány ellenőrző bizottságot küldött az egyetemre, s egyedül az akkor még "kívülálló" Papp Lajos vállalkozott arra, hogy a rektor kérésére úgynevezett megvalósítási tanulmányt írjon a leendő központ működéséről. Az 1997-es, 1998-as esztendőt ingázással töltötte Zalaegerszeg és Pécs között, hogy egyik helyütt se maradjanak ellátatlanul a szívbetegek. Időközben kinevezték a pécsi egyetem rendes tanárának.

A központ alapkövét 1997 májusában tették le, s a professzor júliusban értékelte az egyetemen, illetve a Magyarországon folyó szívsebészeti ellátás közfinanszírozásának helyzetét. Egy akkori friss kimutatás szerint a szívsebészeti adósságállomány országos szinten megközelítette az 1,2 milliárd forintot, Pécsett a százmillió forintot. Az, hogy Pécs is belépett ebbe az ellátási formába, óriási feszültséget és indulatokat gerjesztett. Reményünk sem volt arra, hogy egyetemi szinten oldjuk meg gondjainkat, hiszen minden nyitott szívműtét 450 ezer forint hiányt termelt az intézménynek, miközben a beavatkozások finanszírozása az Országos Kardiológiai Intézetben végzett hasonló műtétekének a felét sem érte el, és ők sem a teljes költséget kapták. A szívgyógyászati klinika épülete 1999-ben készült el... Részletek a Magyar Hírlapban.