GYED-del a nyugdíjért?

Svéd modell, avagy a német pontrendszer, kapnak hajba időről-időre az egymással szembenálló politikai táborok nyugdíjszakértői. Pedig a megoldás pofonegyszerű: soha sem lehet több a kiadás, mint a bevétel! – így kezdi írását a Heti Válasz – online Nézőpont rovatában Michnai Attila.

Az egri Közgazdász Vándorgyűlésen Botos Katalin, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, egykori tárca nélküli miniszter volt az, aki előadásában ugyan a német mintájú pontrendszer bevezetése mellett tört lándzsát, ám olyan tényezőket, alapigazságokat hangsúlyozva közben, amelyeket semmilyen nyugdíjrendszer nem kerülhet meg – írja a szerző, aki így folytatja írását: Egészen konkrétan, hogy például a születésszabályozás elterjedése, és a nyomán tapasztalható népszaporulat-csökkenés már önmagában az összeomlás felé sodorja a nyugdíjrendszert.

A nyugdíj nem azért jár, mert életünk során ennyit, vagy annyit befizettünk, világosította fel azokat, akik e ténnyel még nem volnának tisztában, a mostani rendben járulékot ugyanis senki nem magának, hanem szüleinek, az aktuálisan nyugdíjkorúaknak fizet. Ezért aztán a professzorasszony a megoldás kulcsát, az általa propagált pontrendszeren alapuló német nyugdíjszámítás bevezetésén túl elsősorban és legfőképpen a demográfiai helyzet javításában látja.

Olyan reformot szorgalmazva tehát, amely visszahat a népesedési mutatókra azáltal, hogy elismeri a humántőkébe való befektetés értékét, azaz ösztönzi a gyermekvállalást. Vagyis a GYED, GYES rendszere mellé olyasféle nyugdíjszámítási rendet javasolva, amely nyomán a nyugdíj összege közvetlenül kötődne a felnevelt gyermekek számához is. Szemben ugyebár a mostani szisztémával, amelyben a gyermeket vállalók nyugdíjkilátásai lényegesen rosszabbak a gyermektelenekénél.

Se a svéd-, sem pedig a német pontrendszer nem működik az egyéni nyugdíjszámla bevezetése nélkül, amelyet különben a magánnyugdíjrendszer megszüntetésekor a kormány is beígért. Rendszerbe állítása pedig azért késne – ahogy azt Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter beiktatása előtt a szociális bizottsági meghallgatásán kiemelte – mert oly sok munkát is időt igénylő feladat, amit aligha tudnak a következő választásokig befejezni. Noha nem így hívják, ám lényegében eddig is egyéni számlát vezetett a Nyugdíjigazgatóság, tudniillik személyekre és évekre lebontott módon tartva nyilván valamennyi ügyfele jövedelmét első munkába állásától nyugdíjazásáig.

Ezt szolgálta a könyvelők, tébéügyintézők által bonyolultsága okán ezerszer elátkozott, évente beadandó volt NYENYI (nyugdíj egyéni nyilvántartó) lap, valamint az újabban már havonta és digitalizált formában a NAV-nak küldendő ugyanilyen tartalmú bevallás. Vagyis havi és személyenkénti bontásban, ráadásul digitális formában áll az illetékesek rendelkezésére valamennyi biztosított jövedelmeinek nyilvántartása a tőlük levont, illetve utánuk fizetett járulékokkal együtt. Mi ez, ha nem egyéni számla? – teszi fel a kérdést a cikkíró, aki így fejezi be írását: Csupán az utána járó nyugdíj kiszámításához szükséges - lehetőleg minél egyszerűbb - képletben kéne megegyezni, közben arra nagyon vigyázva, hogy nyomán a nyugdíjalap kiadása soha ne lehessen több a bevételénél.