Gyógyszerrel lehetne gátolni a rendellenes agressziót?

Haller József, a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének kutatója és munkatársai az agresszió neurológiai hátterét vizsgálják, munkájuk nemzetközi elismertségét mutatja, hogy július 8-tól 13-ig ők rendezik Budapesten a Nemzetközi Agressziókutató Társaság konferenciáját.

A fiatalkori agresszió nem csak Magyarországon probléma. A legtöbb fejlett országban a fiatalkorú bűnelkövetők száma a második világháború után, 1950 és 1990 között folyamatosan emelkedett, negyven év alatt az ötszörösére nőtt, áll a New Scientist brit tudományos magazin múlt heti számának hasábjain.

Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban például a tizenévesek - a 17-18 éves fiúk és a 14-15 éves lányok - között a legnagyobb a bűnelkövetők aránya. Súlyos gondot azok a fiatalok jelentenek, akik antiszociális viselkedészavarban szenvednek. Ennek első jelei már óvodáskorban, háromévesen is felfedezhetők, így feltételezhető, hogy biológiai gyökerei vannak.

Munkatársaival több mint ezer, a hetvenes évek elején született férfi és nő életét követték nyomon. Úgy találták, hogy azok, akik gyermekkorukban beszédzavarral küzdöttek, intelligenciahányadosuk alacsony volt, vagy figyelemhiányos hiperaktivitás-zavart diagnosztizáltak náluk, nagyobb valószínűséggel lettek bűnelkövetők, különösen, ha kedvezőtlen környezeti hatások érték őket. Moffitt a szakirodalomban fellelhető tanulmányokat elemezve arra a következtetésre jutott, hogy az antiszociális viselkedésben tapasztalható változékonyság feléért az öröklött tényezők a felelősek. Léteznek azonban rendellenes megnyilvánulásai is az agressziónak, amelyek hátterében gyakran pszichikai zavar, például szorongás, személyiségzavar, illetve gyerekeknél a viselkedészavar áll. Az agresszió, ahogy az összes viselkedésforma, öröklött és tanult alapokon nyugszik. Vannak örökletes elemek az emberi agresszióban is.