Hazai baj, hazai orvosság

Bár a Semmelweis-terv számos részeleme vitathatatlan, egészében mégsem alkalmas a válság kezelésére, az egészségügy helyreállítására, és nem garantálja a magas színvonalú betegellátás megteremtését – írja cikkében Bene Éva. Szerinte a vitairat legfőbb hiányossága, hogy a válsághelyzet okai között nem szerepel a finanszírozási rendszernek, mint a bajok legfőbb forrásának a megnevezése, ezért nem is orvosolhatja a hibáit.

A teljesítményarányos, tehát mennyiségi térítési rendszer ellenőrzés hiányában pontszerző versenypályává változtatta a betegellátást, mert minél több az „eset", minél „többet ér" a diagnózis, minél gyorsabban forog a beteg az ágyon, annál magasabb a térítés. Az érdekeltségi mechanizmus következménye: diagnosztikus és terápiás többlettevékenység, csalás, nem létező teljesítmények elszámolása, a dokumentáció meghamisítása, ágy- és létszámleépítés, szolgáltatásszűkítés, az ápolási idő kritikus csökkentése és minőségromlás lett.

Álláspontja szerint az egészségügy területén szükséges legsürgősebb változtatások közt van többek közt az ágazat konszolidációja, az állami hozzájárulás fokozatos növelése, illetve a teljesítményarányos finanszírozás helyett a fekvő- és járóbeteg-ellátás területén átalány szerinti, bázisfinanszírozás, a progresszivitásnak megfelelő többlettel.