Nincs megfelelő informatikai és szakmai háttér a gyógyszerterápia eredményességének bizonyításához.
A gyógyszertámogatási rendszer tervezett átalakítása és jelentős megkurtítása kapcsán felvetődött, hogy a nagy értékű terápiák esetében az egészségbiztosító ellenőrizné: a betegek állapotában az adott szer hatására valóban bekövetkezett-e a terméktől remélhető gyógyulás. Ellenkező esetben – vagyis ha nem nyújtja az elvárható eredményt a gyógyszer –, az OEP visszafizetteti a gyártóval a gyógyszerre adott támogatást, függetlenül attól, hogy a háttérben éppen a betegegyüttműködés (compliance, adherencia) hiánya állhat.
A tervezett eljárás – amely a kockázatmegosztást szolgálja az állam és a gyártó között –, külföldön nem ismeretlen, hazai elterjesztését pedig már évekkel ezelőtt többször is igényként fogalmazta meg dr. Molnár Márk Péter, az OEP gyógyszerügyi főosztályának volt vezetője (a szakember jelenleg a Corvinus Egyetem tanára).
A felvetés alapjául azok a statisztikák szolgálnak, amelyek szerint a betegek nem az utasításoknak megfelelően szedik gyógyszereiket, a terápiatartás aránya még az ötven százalékot sem éri el. Mint arról Az orvos felírja, a beteg nem szedi című írásunkban már beszámoltunk, a WHO 2003-ban felhívta a figyelmet a gyógyszeres terápiák esetében a betegyüttműködés hiányára. A hazai kutatók közül a Weborvosnak nyilatkozó dr. Csóka Ildikó, a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerfelügyeleti Intézetének intézetvezető egyetemi docense szerint ezek a vizsgálatok nagyobb visszhangra számíthatnak az új gyógyszertámogatási rendszer bevezetésével.
Az innovatív gyártók nemrég kiadott kilencpontos javaslatában szerepel egy erre vonatkozó tétel, miszerint támogatják a súlyos betegségek kezelésében a terápiás eredményesség alapú finanszírozás kiterjesztését és a gyártói érdekeltség megteremtését. Ugyanakkor hozzáteszik, hogy a támogatási módszer alkalmazásához meg kell teremteni az informatikai és szakmai hátteret, sőt: fontosnak tartják biztosítani a terápia eredményességének növelése érdekében a diagnosztikus pontosságot is. Magyarán: ezek a feltételek hiányoznak egy ilyen típusú finanszírozáshoz álláspontjuk szerint.
Ha megnézzük az OEP támogatásvolumen szerződési rendszerét, láthatjuk, hogy 2010. január 1. óta külön nevesítik a compliance, illetve a terápia eredményességi mutatón alapuló úgynevezett outcome típusú szerződéseket. Mindkét típus azon az elgondoláson alapul, hogy a gyógyszer csak akkor eredményes a terápiában, ha a betegek megfelelően szedik. A készítmény befogadását bizonyító, klinikai vizsgálatok során rögzített eredményességi mutatók nagy eséllyel csak ekkor hozhatók a mindennapi életben is.
Tehát ugyan létezik 2010 januárja óta lehetőség arra, hogy ilyen típusú támogatásvolumen szerződést kössön a gyártó, az OEP Sajtóirodájától kapott információnk szerint azonban az említett szerződések kevéssé jellemzőek, a Pénztár eddig csak outcome típusú szerződést kötött.
Ez is mutatja, hogy nem egyszerű kérdés az eredménygarancia beépítése a támogatásba. Pedig hasonló a helyzet egy tévé vásárlásához, csak ott sokkal kézenfekvőbb a történet: a vevő garanciát kap a termékre, ám csak akkor érvényesítheti a jótállást a készülék meghibásodásakor, ha rendeltetésszerűen használta. A gyógyszer esetében sokkal nehezebb megállapítani, hogy a beteg tényleg az előírások szerint alkalmazta-e a gyógyszert, (valóban meg akar-e gyógyulni), megfelelő tájékoztatás kapott-e orvosától. Ezt mutatják a külföldi példák: ahol ezt bevezették, ott is nagyon problémás az eredménygarancia kezelése.
A gyártók úgy érzik, hogy az évek óta fel-felröppenő ötlet az eredménygarancia beépítésére leginkább őket érintő megszorító intézkedésként fogalmazódik meg, akár kettős tehertételt jelentve. Ha az eredménygarancia elve belép a gyógyszertámogatási rendszerbe, akkor komoly szabályozást várnak ezen a területen, és az egyeztetések során szívesen megosztják nemzetközi tapasztalataikat a kormányzati oldallal.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!