Vannak azonnali teendők és vannak fontos, de némileg halasztható feladatok. Előbbiekhez tartozik a forráshiány kezelése.
Magyarország harmadik legnagyobb aktív kórháza vagyunk, és most gyakorlatilag leképezzük az ország összes kórházának problémáját – mondta Csiba Gábor, a miskolci kórház főigazgatója, a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület elnöke a forráskivonással kapcsolatban. - Ennek az intézménynek működése során soha nem voltak anyagi gondjai, leszámítva az elmúlt két évet. Azzal, hogy 2006-tól kivontak 250 milliárd forintot az egészségbiztosítási alapból, óhatatlanul csökkent a kórházakra fordított összeg, ami a betegellátást is befolyásolta - tette hozzá.
A miskolci intézménytől egymilliárd forintot vontak meg 2009-ben, miközben tíz százalékkal nagyobb volt a kórház betegforgalma az előző esztendőhöz képest. - A 16,5 milliárd forint költségvetésből egymilliárdot elveszíteni olyan nagy érvágás, amit nem lehet átcsoportosításokkal orvosolni.
Az elmúlt évben a kórházak képviselői harcot indítottak a minisztériummal szemben, aminek nyomán - és egy meglehetősen felemás megállapodás értelmében - némi pénz visszakerült a rendszerbe, s ez átmeneti nyugalmat jelentett a kórházak életében. Fontos azonban kiemelni, hogy ez nem többletpénz, hanem egy előre hozott finanszírozás – közölte Csiba Gábor.
Azzal kapcsolatban, hogy a helyzet normalizálása érdekében milyen lépéseket kell tennie a következő kormánynak, a főigazgató kifejtette, vannak azonnali teendők és vannak fontos, de némileg halasztható feladatok. Előbbiekhez tartozik a forráshiány kezelése. Egyhavi összeg, mintegy 35-40 milliárd forint hiányzik a rendszerből, ennek a visszapótlása elsődleges, ha azt akarják, hogy a kórházak működőképesek maradjanak, és a beszállítók ne kerüljenek válsághelyzetbe. Ez utóbbinak súlyos nemzetgazdasági következményei lennének.
A másik sürgős teendő bizonyos rendeletek azonnali felfüggesztése. Ilyenek például a rezidensekkel kapcsolatos intézkedések, valamint az úgynevezett minimunirendelet. Ez olyan irreális előírásokat tartalmaz, amelyeket a kórházak jelentős része nem tud teljesíteni, ennek hiányában viszont 2011. január elsejétől bezárná a kormány az érintett intézményeket. De a szakápolói kompetencia, illetve a humánerőforrás kérdésének rendezése is sürgető. Olyan életpálya-modellt kell kidolgozni, hogy meg tudjon élni a rezidens és a szakorvos a saját hazájában.