Aligha lehet két év alatt 120 milliárdot sprólni úgy, hogy ne emelkedjenek a betegek terhei.
Aligha lehet két év alatt 120 milliárd forinttal csökkenteni az állam gyógyszerár-támogatási kiadásait úgy, hogy közben ne emelkedjenek a betegek terhei - ebben minden szakértő egyetért. Áprilisban kezdődnek az egyeztetések a gyógyszerár-támogatási rendszer átalakításáról a piaci szereplők, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és a Nemzetgazdasági Minisztérium között. A tárgyalásokra három hónapot szánnak, így júliusra állhatnak össze a konkrét intézkedések.
Egyelőre sem a Széll Kálmán tervben, sem Szócska Miklós egészségügyi államtitkár nyilatkozataiban nem szerepeltek konkrétumok. Bár pontos szám nem szerepelt sehol, úgy tűnik, két év alatt 120 milliárd forintot - a gyógyszerkassza körülbelül egyharmadát - szeretne megspórolni az állam. Annyit lehet tudni a nemrég bemutatott tervről: úgy akarják átalakítani a gyógyszerár-támogatás rendszerét, hogy a medicinák ára ne emelkedjen, de az adófizetők pénzéből kevesebbet kelljen költeni rá. Éppen ez az, ami a szakértők szerint aligha fog sikerülni.
Jelenleg is komoly terhet viselnek ugyanis a gyártók, amelyek körülbelül 50 milliárd forintot fizetnek be az államnak: ebből a legnagyobb tételt a minden egyes tb-támogatott szer után kirótt 12 százalékos befizetés teszi ki. A következő tétel az orvoslátogatók után fizetendő díj - ez orvoslátogatónként ötmillió forint -, s további forintmilliárdokat tesz ki az úgynevezett volumenszerződések (lásd később) alapján fizetendő összeg.
Noha konkrétumokról az államtitkár egyelőre nem beszélt, vannak már különböző számítások. Akad például egy olyan tervezet, amely a 12 százalékos külön-befizetést 18 százalékra emelné. Ez éves szinten több mint tízmilliárd forintos többletbevételt hozhat. Csakhogy kiszámíthatatlan következményekkel járhat a gyártók részéről, ráadásul szembemegy a kormány „egészségiparra építő gazdaságfejlesztés" sokat hangoztatott elképzelésével.
A cégekre hárított teher növekedésére az érintetteknek költségcsökkentéssel kell reagálniuk. Ez megtörténhet többek között egyes hazai képviseletek megszüntetésével, elbocsátással, a kutatás-fejlesztési tevékenység áttelepítésével, sőt akár egyes készítmények, vagy cégek kivonásával a magyar piacról. Ez már akár érzékelhető GDP-visszaesést is eredményezhet.
Az orvoslátogatói díj 50 százalékos emelése is szóba került, ez körülbelül ötmilliárd forintot hozhat az államnak. A tervek között szerepel az úgynevezett volumenszerződések felülvizsgálata is. A volumenszerződés azt jelenti, hogy a biztosító egy előre meghatározott összegig, betegszámig finanszírozza a gyógyszeres kezeléseket. Ha ennél több fogy az adott készítményből, annak költségeit már a gyártók maguk állják. A tervek között az szerepel, hogy 10 százalékkal csökkentenék a szerződéseken szereplő összeget, ami néhány milliárd forintnyi megtakarítást hozhat. De ezekkel az intézkedésekkel közel sem lehet 120 milliárd forintos megtakarítást elérni.
Kérdés tehát, hogy milyen spórolási technikák állnak még rendelkezésre. Egyesek szerint a generikus (a szabadalmi oltalom lejárta után bármely gyártó által forgalmazható hatóanyagú) gyógyszerek árának csökkentésével lehetne még megtakarítást elérni. Ha a szabadalmi oltalom lejárta után egy készítményt valaki elsőként dob piacra generikus szerként, akkor azt csak 30 százalékkal olcsóbban adhatja az originális készítménynél. Ezt az árkülönbséget növelnék egyesek, míg a később piacra kerülőknél további jelentős kedvezményt írnának elő, milliárdos megtakarítást remélve.