Kórházak miatt veszített városokat a Fidesz

Az önkormányzati választáson a Fidesz több olyan középvárost is elveszített, amelynek az elmúlt években válságba került a kórháza. A Válasz Online Keszthelytől Orosházáig, Mosonmagyaróvártól Pápáig mutatja be, az egészségügy krízise hogyan vált fő kampánytémává ott, ahol a kórház nem pusztán gyógyító hely, de a helyi identitásnak is fontos része.

– Magas labda volt ez nekünk – emlékszik vissza Tóth Gergely, Keszthely megválasztott polgármestere arra, amikor a kórházuk honlapján meglátta a hírt városuk szülészetének megszüntetéséről. A helyiek nem fogadták jól a kommunikációnak ezt a nyers, rideg formáját. Az ellenzék fáklyás felvonulást hirdetett, amire váratlanul sokan mentek el. Azért váratlanul, mert a város többszörösen is „fideszes” térség. A kormányfő veje, Tiborcz István a jachtkikötőktől a vízparti szállodákig számos ingatlant vásárolt a helyiek által a Balaton fővárosának tartott helység központjában. Kormánypárti az országgyűlési képviselőjük és a város jelenlegi, a júniusi választáson vesztes polgármestere is. Manninger Jenő városvezető nem egy az ismeretlen kisvárosi polgármesterek közül: az országos politikában is neve van, korábban húsz évig a Fidesz országgyűlési képviselője volt.

A várost a Fidesz így is elveszítette, és nem csak Keszthellyel történt ez így: a Népszava által 2019-ben megszellőztetett kórházbezárási listán található városok közül jó néhány járt hasonlóan. Sok a közös pont az ellenzék által behúzott középvárosokkal, Pápától Keszthelyig, Orosházától Mosonmagyaróvárig. Pedig a kormánypárt felmérte a 2019-ben kiszivárgott elképzelésekben rejlő politikai kockázatokat, és tervei nagy részét nem valósította meg. Az események azért valahogy mégis az akkor kijelölt irány felé mutatnak.

A kormány mentségére legyen szólva: nem így tervezték. Három hatás adódott össze: 

a kabinet titkosított egészségügyi reformja, 

a „postcovid” és az 

egészségügyi munkaerőhiány.

A középvárosokat azért érintette ez különösen érzékenyen, mert az utolsó 2012-es egészségügyi reformnak még ők voltak a nyertesei. Most úgy érezhették, azt vették el tőlük, amit 12 évvel ezelőtt megkaptak.

A kabinet 2012-ben államosította az önkormányzati kórházakat, és nekifogott az egészségügy átalakításának. Az önkormányzatoktól való elvételre racionális okot azóta sem könnyű találni, de a kisvárosi kórházak átalakítására igen. 

Az egykor 10,5 milliós országban a lakosságszám már a 9,6 milliót sem éri el. Közben olyan jelentős változás történt a gyógyítási technológiában, amely lerövidítette a kórházban töltött átlagos időt. A korábbi nagy műtéti sebek helyett ma már általános a „lyuksebészet”, amivel nem kell két hétig a kórházi ágyat nyomni. Az egészségügyi matek nem túl bonyolult: ha kevesebb beteg kevesebb napot tölt az ispotályokban, akkor sok ágy marad üresen. 

Mégis nehéz volt elfogadni az ebből következő döntést, mert számos kisváros elveszítette a sebészetét, szülészetét. A szomszédos közepes városok – történetünk szereplői közül például Mosonmagyaróvár, Orosháza, Ajka – intézményeit uniós forrásból felújították, új műtőblokkokat, szárnyakat kaptak, és hangsúlyt fektettek a sürgősségi ellátás és a mentőszolgálat fejlesztésére. Az egy évtizede már jól bejáratott rendszer lényege, hogy a városi kórházakban minden egyszerű bajt helyben tudnak orvosolni, viszont a komolyabb betegségben szenvedőket tovább kellett küldeniük a megyei centrumba, hogy ott speciálisan képzett orvosok láthassák el őket. Csakhogy mára ez a rendszer is fenntarthatatlanná vált.

Ahol megroppant, ott tüntettek, élőláncot alkottak, aláírásokat gyűjtöttek a kórházukért. És: fideszes polgármestereket buktattak. 

Pedig a városvezetőnek semmi köze a kórházhoz. Legalábbis elvileg.  A teljes cikk itt olvasható