Megkongatták a vészharangot az utolsó egyedi munkát végző „iparosok" közül a fogtechnikusok felett is.
Terjednek az olyan fogorvosi rendelők, ahol háromdimenziós felvételek, komputervezérelt miniatűr „esztergapadok" segítségével egy ülésben készülnek nemcsak a tömések, de a koronák, vagy éppen a frontfogak kerámiahéjai is. Igazság szerint már negyed évszázada kitalálták a módszert, de csak az utóbbi tíz évben vált a hagyományos fogtechnikai eljárások igazi konkurensévé. Miniatürizálás, számítógép-fejlesztés és új anyagok kellettek hozzá.
Ma már az eljárásnak csupán az első lépése egyezik meg a hagyományos fogászati kezeléssel: az, amikor kifúrják, kitisztítják a fogat, eltávolítják a fog szuvas részét, és kialakítják a pótolandó fogállomány helyét. Ezt követően először, a szó szoros értelmében bepúderezik a tömés környezetét! Egy titán-oxid-tartalmú fényvisszaverő réteget fújnak a környező fogakra, hogy a szájba vezetett kis mini-felvevőkészüléket ne zavarja meg a zománc csillogása. Ez az apró szájkamera aztán virtuális lenyomatot vesz a lyukról, a kialakítandó fogfelszínről, méghozzá igen gyorsan és tökéletesen: 0,16 másodperc alatt, plusz-mínusz 19 mikronos pontossággal.
Ezután jön a fogtechnikai munka - képernyőn. Első lépésben a számítógép a felvétel 40 jellegzetes pontja alapján megszerkeszti az inlay-vel (porcelánbetéttel), vagy éppen koronával rekonstruálandó - fog képét. Aztán kiszámítja, mekkora és milyen formájú legyen a pótolandó anyag. Ezt a gépen három dimenzióban el lehet forgatni, meg persze nagyítani is, hogy a számítógépes „fogtechnikus", azaz a fogorvos tudjon dolgozni rajta, és virtuálisan még tovább „csiszolhassa", alakíthassa azt.
A gép segít kiválasztani a színt is, hogy szabad szemmel gyakorlatilag megkülönböztethetetlen legyen az ép környezetétől. Egy rutinos fogorvosnak ma már minderre 10-30 perc is elég. Ha a virtuálisan elkészített pótlás kész van, a számítógéphez kapcsolt apró robotesztergapad - karjainak két gyémántfeje egy kis kerámiatömbből kb. tíz perc alatt kifaragja. Ezután UV-sugárral megszárítják, a ragasztott széleket egy kicsit csiszolják, polírozzák, és kész is az inlay vagy a korona.
Ma már nemcsak az inlay-k, de a koronák is egyre több helyen ezzel a módszerrel készülnek el. Azaz nem kell levenni a hagyományos lenyomatot, és elküldeni a fogtechnikushoz. Mindezt egy-két óra alatt egy ülésben végzik, így nem kell napokat, heteket várni lecsiszolt fogakkal, ideiglenes töméssel vagy koronával, és többszöri utazásra időt és pénzt szánni. Ma már komplex hidak tervezésébe is megpróbálják bevonni az új számítógépes technikát.
Dr. Máté Gábor, a soproni Korona Dental fogász főorvosa szerint attól nem kell tartani, hogy a fogtechnikusok elveszthetik munkájuk jelentős részét, bár a technológia létezik, sőt Magyarországon is jelen van, annyira drága, hogy aligha fogja a többi módszert kiszorítani. Ráadásul az inlay-k és a porcelánbevonatok azonnali pótlására az esetek döntő többségében nincs is szükség, azaz nincs olyan ok, ami miatt a páciens az „együléses" megoldás többletköltségét kifizetné.
Egy svédországi laboratórium a kiküldött 3D-s röntgenkép alapján akár az azokra építendő hidat is le tudja gyártani az „azonnali" behelyezéshez, ám a beültetésnek több (például csontszerkezeti) feltétele van, azaz nem minden azon múlik, hogy készen áll-e a híd, illetve a beteg pénztárcája.