Kövéren a külvilág zord és rosszindulatú

A verseny a kilókkal örök. És ha másképp nem megy, orvos kell. A Szent Imre Kórház lipid részlegére egyhetes turnusokra fekszenek be a betegek: 1983 óta tizennyolcezren. A férfiak „bemeneti" átlaga 120 kilogramm, a nőké 101. „Volt olyan, aki egy év leforgása alatt 101 kilót fogyott. Aki nem vesz részt kórházi kiképzésen és kontrollon, egy év után szinte biztosan visszahízik. Ez a jojóeffektus" – tudjuk meg Pados Gyula főorvostól.

Az osztály csúcsra jár, a várólista négy hónapos. Petneháziné Mikes Viktória harmadjára hozott ide negyven kiló pluszt. „A munkahelyemen az egész napi stresszben és rohanásban képtelenség volt nyugodtan ebédelni. Este mindig nekiálltam főzni, s bár szerettem volna, nem tudtam nem enni. Szertartás volt, közös program, időtöltés. Szórakozni, kimozdulni nem volt idő, a tévé sem adott semmit." Aztán érkezett a magas vérnyomás és a cukorbetegség. Viktória harminckét évesen döntött úgy: befekszik a klinikára. Mitől más itt, mint otthon? „Doppingolnak a többiek, mindenki versenyez mindenkivel. Nincs kísértés, tudok uralkodni magamon. És látom, nálam is van rosszabb."

Kövéren a külvilág zord és rosszindulatú. „Gonoszak az emberek, csúnyán néznek, gesztusaikból érezni a megvetést. A ruhaboltban rám szólnak, ne nézegessem azt a szoknyát, úgysem az én méretem – mondja Viktória. – Megint jegyrendszert kéne bevezetni, amikor megszabják, mennyit lehet enni." Mert most mi megy? Amit egy hétre vásárol, pár nap alatt elfogy. Erre kétheti adagot vesz. Ördögi kör. „És több ilyen kórház is kellene. Az ember bármennyi pénzt megad, hogy pár kiló lemenjen róla."

Az elhízás a 21. század népbetegsége. És egyre inkább az. Az USA-ban a hetvenes években még 14,5 százalék volt az elhízottak aránya, 2000-ben a duplája. A magyar tendencia hasonló. Nálunk a felnőtt lakosság 40 százaléka túlsúlyos, 20 százalék elhízott, ezzel Európa „élbolyához" tartozunk. Sok zsír sok tésztával, fehér kenyérrel, rizzsel, krumplival: tuti hízás.

„Szubjektív értékelésünk ugyanis távol áll a valóságtól" – foglalja össze „kövérségi" felmérésük eredményét Dencső Blanka, a Tárki kutatója. Arra keresték a választ, mennyire reális a testképünk. „Az eredmény minket is megdöbbentett: a megkérdezettek kétharmada állítja, hogy ideális testsúlya van, miközben ez csak 40 százalékukra igaz. Minden negyedik ember gondolja magát túlsúlyosnak, pedig több mint a felük az." A túlsúly pedig nem egy kiadós vasárnapi ebéd fölöslegét jelenti, hanem 10-15 pluszkilót.
A két nem eltérően ítéli meg magát. A nők 36 százaléka ideális testsúlyú – 60 százalékuk gondolja magát annak. A férfiaknál 44 és 72 a két szám. A nők 28 százaléka vallja be, hogy kövér, a férfiaknál az „őszinteségi faktor" 17.

A túlsúlyosokat a munkakeresésben is hátrányok érik. A Tárki 2006-os kutatásában ugyanolyan képzettséggel normál testalkatú, roma és kövér emberek jelentkeztek egy bevásárlóközpont álláshirdetéseire: a romának és a kövérnek nem is köszöntek. A „normál" jelöltek közül tízből ötöt, a romák közül tízből kettőt, a kövérek közül tízből egyet tájékoztattak arról, mennyi lesz a fizetése. „A magyar az egyik legkirekesztőbb társadalom, ez a viselkedésünkben is megnyilvánul."