Mikola és az első teendők

A patikaalapítás rendjének azonnali felfüggesztése, valamint a kötelező kamarai tagság visszaállítása az orvosoknál és a gyógyszerészeknél - ezek lesznek Mikola István első kezdeményezései. A korábbi Orbán-kormány egészségügyi minisztere a Magyar Nemzetnek adott interjúban elmondta, nem csalódott, amiért most nem kapott vezető kormányzati szerepet, mert szerinte az egészségügyi bizottság elnökének lenni is komoly feladat, emellett frakcióvezető-helyettes, tehát bármikor felszólalhat az Országgyűlésben.

A magánvállalkozások egészségügyi szerepéről kifejtette, ezen a területen nagyon sok vállalkozás jelent meg az elmúlt időkben, néhány elhíresült, néhány nem. Az ágazatban szükség van forrásbevonásra, a magánforrások bevonására is. Ezt azonban csak megfelelő szakmai szabályok között lehet értelmezni. Annak idején, 2001-ben készítettek egy törvényt, ebben megszabták a forrásbevonás szakmai feltételeit, korlátjait, azonban 2002-ben - a kormányváltás után - ezt megszüntették. Véleménye szerint nem kellene új szabályozás, az említett törvényt azonnal vissza kellene állítani. A másik része ennek a törvénynek a szabadfoglalkozású orvoslásról szól, ami az egészségpolitika leendő irányítói részéről is támogatható. Mikola István az egészségügyi bizottság elnökeként fog részt venni az egészségpolitika alakításában és Réthelyi Miklós miniszter úrral megállapodott, hogy hetente leülnek egymással beszélni.

Most még nem ismeri kellő mélységében az elképzeléseket, de azt látja, mik a problémák, amelyeket meg kellene oldani. Ezek közt van az ellátórendszer kapacitásának torzulása, a súlyponti, kiemelt kórházak bizonytalan helyzete, a fekvőbeteg-ellátás hiányzó egyhavi finanszírozása, illetve a háziorvosi rendszer megerősítése. Hozzátette, a pszichiátriai ellátás területén is olyan zavarok vannak, amelyek feltétlenül szükségessé teszik egy új országos intézet létrehozását.

Mikola szerint a kórházi ágyak száma nem sok, sőt, inkább kevés. Egyetlen kórház bezárásában sem gondolkodik, inkább a súlypontok újragondolására helyezné a hangsúlyt. Anno nem definiálták, hogy mit jelent a súlyponti intézet, és bekerültek ebbe a körbe olyan kórházak is, amelyeknek erősen megkérdőjelezhető a kiemelt szerepük. Az egészségügy kapacitásait a közigazgatási reformmal egy időben kell újragondolni. Nem szabad újra és újra felvetni azt a gondolatot, amit egyes szakemberek is hangsúlyoznak, hogy ha kevés a pénz, be kell zárni intézeteket. Az idő azt igazolta, hogy a kórházbezárásoktól nem lesz kevesebb a beteg, és nem spórol az állam.